Whangarei felé

Köszönöm a reggeli chat-et Mindenkinek, akit illet. Még reggel megjött a válasz Katjától, hogy ha van kedvem, kimehetek a délutáni busszal Whangarei-be, amúgy is azzal jön a tanfolyami segítőnk is, név szerint Katina és majd ott felszednek minket, azonnal válaszoltam is, tömören, velősen, hogy rendben, ott leszek, felejtsük el ezt a várost egy darabig.

11-kor lementem a recepcióra, otthagytam a nagybatyut, elmentem némi kaját vadászni, kerestem egy szép kis parkos helyet és jóllaktam. A verebek is elég hamar felfedeztek, még egy rigó is odamerészkedett, jutott mindenkinek, aztán irány a Sky Tower, onnan indul a busz. Közben benéztem egy pénzváltóba, ahol 100 USD-ért csak 121 NZD-t akart adni a kis Hamish, mondtam felejtse el, hiszen tegnap a másikban 125-öt kaptam, és útba esik az is. Szerintem ez utóbbi a korrekt, de ott is pórul jártam, mert közben már másik kiscsaj osztotta a pénzt és Nála meg már csak 116-ot ért, bár a táblán a számok hasonlónak tűntek a tegnap esti árfolyamhoz. Pláne, hogy szombat van. Szegény tegnapi leány biztos kapott a fejére. Az indiaihoz meg már nem akartam visszamenni, pedig belefért volna az időbe az is.

Megvan a pályaudvar, kérek jegyet, azt mondja a drága fekete hölgy, hogy 41$. Kérdezem, hogy a fenébe, amikor a neten láttam 29$-ért is, na ja, csak ahhoz nem jár lemondási biztosítás. Hiába mondtam, hogy kell a francnak, hiszen mindjárt indul a busz, felszállok oszt helló, mi a faszomnak full refund ótvar, de hát Ő sajnos csak ilyet tud adni, rendeltem volna meg a neten, ha már megnéztem. Kibaszott lehúzós tetves bagázs, durrant el az agyam már megint, és persze kellőképp kiszolgáltatottnak és kicsinek éreztem magam, és idegességemben még kevéssé találom a szavakat, miért nem tudom ékes angolsággal elküldeni az ilyen rohadékokat a büdös picsába. Sejthetitek. És rá kellett jöjjek, hogy megint csak nem a szaros 12$ izgat, hanem az igazságtalanság. Mindegy, most már kurvára mindegy, csak induljunk. És bazmeg odakint épp csak 20 fok és kellemes napsütés de a buszban megy a légkondi. Mi a fasznak? Még jó, hogy a polár a kiszsákban, különben ennél is szarabbul lennék, de sebaj, mindjárt jön az is. Mellesleg csak szólok, hogy ha erre jöttök, az intercity buszokra nem szabad innivalót felvinni, vagy legalábbis dugjátok el jól, mert a sofőr az összes látható palackot berakatta a csomagtérbe, erről persze sehol nem olvastam az útikönyvekben. Mondjuk konkrétan leszarom, nekem 2 és fél órás utam lesz kb., azalatt levegő nélkül is, de ha valaki 6-7 órát, akkor ezt most hogy?! Ez is mindegy már, csak induljunk. És gyönyörű a táj és rengeteg helyen tényleg kék a víz, mint Szlovéniában, és mégis rohadt az érzés belül. És csak ülök és morfondírozok hogy most akkor mi a baj velem vagy egyáltalán hol van, honnan jön és akkor csak jön az érzés, hogy van nekünk egy szép harcos történelmünk és küzdöttünk a mongolokkal meg a törökökkel meg az osztrákokkal meg az oroszokkal de azért csak megmaradt az a Magyarország legalább részben, és persze előttünk is voltak a Kárpát-medencében, akikkel hadakoztunk de hát annak már ugye több, mint 1000 éve, volt idő integrálódni, de itt tényleg lakatlan volt a föld a maorik előtt, akik persze csatáztak jól egymás között is, de hát mi is úgy kezdtük, nemde, csak itt 200 éve jöttek a britek és elvettek és lemészároltak mindent.

"Nincs igazság, csak én." Mondja számtalanszor a Halál a Korongvilág-regényekben, és kurvára igaz és csak nézek ki az ablakon és hol ömlik a könnyem, hol meg nem kapok levegőt, úgy fojtogat. És néha meg alig látom a billentyűzetet de akkor is muszáj leírni, mert így legalább kijön. És a fű is zöld, de tudjuk, mi a komplementer színe és az végestelen végig ott van alatta.

Ne haragudjatok.
És most már érzem, hogy nem véletlenül engedtek be ilyen nehezen, merthogy harcoltam már itt is, hát most kapom az orcámba rendesen képekkel, érzésekkel.
Mi lesz még itt, uramatyám.
Bocsánat, bocsánat, bocsánat...