Úton

Párizsból lótúrót sem lehetett látni, pedig az Eiffel-torony nyilván ki volt világítva. Mondjuk nem is az ablaknál ültem. Viszont gyönyörűséges naplementét kaptunk, köszönjük szépen. Hogy ez a CDG mekkora, őrület. Talán még a Torontóinál is nagyobb, pedig azt is bővítik egyfolytában. Arról nem is beszélve, hogy leszállás után átgurultunk legalább két autópálya fölött (nagyon vicces), meg hogy a terminálok között automatikus kis vonatok suhannak. Rögtön ki is próbáltam, merthogy a 2E-re volt kiírva az indulás a kártya szerint, mi meg a 2D-re futottunk be. Körülnéztem és láttam, hogy közvetlen mellette ott a 2E, hurrá. Csakhogy ott nem volt senki. Kerestem infót meg táblát és akkor láttam, hogy Seoul terminal 1, gondoltam, biztos áttették, ráadásul úgy megörültem, hogy legalább van némi támpont, hogy fel sem tűnt, hogy nem 20.35-kor indul, hanem 10 perccel hamarabb, így elmentem megkeresni. Hamar meg is találtam, szerencsére nem kellett sokat sorba állni, mondjuk gyanús volt, hogy nem Korean Air, hanem vmi Asian akármi, de gondoltam hátha. Naná, hogy nem az volt, vonatozhattam vissza. Így derült ki, hogy van egy 2E leszállásnál és egy másik 2E felszállásnál. Hogy stílszerű legyek, Ils sont fous, ces français. :) A többi már simán ment.

Párizs-Incheon. Nem Seoul, külön város. Hála az égnek, ki tudja, a Seoul-i mekkora lehet, Párizs után csak reménykedni tudtam, hogy itt sikerül nem eltévedni. És érdekes módon itt teljesen logikus és feliratozott minden, sima ügy. Az út maga könnyed 11 óra, megnéztem a Grut (nagyon kedves, tényleg) meg az Eredetet, bár ez utóbbit inkább átaludtam, meg a Toy Story 3-at már csak félig, sebaj, Korean Air-rel megyünk tovább, majd csak meglesz ott is. :) Az út finom körívben Moszkva-Mongólia-Kína (itt nem kevés turbulenciával) felé vezet, Észak-Koreát gondosan elkerülve a végén, érthető módon. Ez itten a kilátás.

Elég szmötyis az idő, késtünk is a felszállással, gondolom, részben emiatt, ugyan itt még nem látszik, de utána ránk szakadt az ég. :) Még szerencse, hogy nincs több transzfer.
Incheon-Auckland. Azt hittem, kicsit izgalmasabb lesz, de úgy tűnik, ezek a sárga fiúk nem ijednek meg egy kis monszuntól. Hozzá vannak szokva nyilván. Érzésre meg hangra olyan volt, mintha a gép alja felszállásnál picit hozzáért volna a kifutóhoz, ami nem is csoda, ahogy néztem a kiírást, 160-200 km/h-s szembeszéllel küzdöttek a pilóták, de megoldották. Aztán már csak némi turbulencia és újabb 11 óra. Nyertem, Toy Story 3 megvan. A végét megkönnyeztem, franc tudja, mi került a gép légkondijába... Aztán alvás, olvasás, kicsit kockáztam is, csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból (köszi Bence), néztem egy kis Shreket is és már fel is kelt a nap, itt Új-Kaledónia fölött. Talán láttok némi kék foltot középtájt, el lehet képzelni, a valóságban milyen.

Ezek pedig már Új-Zéland partjai, szintén középtájt a felhők alatt,

Cook kapitány is ezt a részt látta vajon először?
Ez meg itt Auckland leszálláskor.

Egyik landolásnál sem tapsolt senki rajtam kívül, vagy ez itt nem szokás? Pedig Malév-gép volt az első.
Amúgy még Párizs felé kb. a Szív-4-nél megjelent egy ugyanolyan pötty, mint a múltkor a homlokom közepén, viszketett is, de már csak piros. Ez van.