tag:blogger.com,1999:blog-63476607634078944782024-02-19T02:00:55.105-08:00Új-Zéland, MA-URI® és minden másAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.comBlogger11125tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-86331580624714846162010-12-23T11:07:00.000-08:002010-12-23T11:07:08.289-08:00Mennem kellHm. Az utolsó heti adag nehezen akar leíródni, ennek több oka is van. Az egyik, hogy nappal elég aktívan rohangászom mindenfelé, éjjel meg többnyire aludni szoktam. A másik, hogy... az nem felelne meg a valóságnak, ha ide azt írnám, hogy a lényeget úgyis elmeséltem már, de egy kicsit hasonlít az érzés akkor is. A tanfolyam utáni pár napban, amikor nagyon nehezen találtam a helyem, nagy megkönnyebülést jelentett kiírni és megosztani, amit eddig, és ezzel, ha nincs is vége a füzetnek, de új lapok és lehetőségek nyíltak, az bizonyos. És ha csak a gép előtt ülve vacakoltam volna, akkor ezeket elszalasztottam volna.<br />
<br />
A harmadik, hogy ugyan rengeteg történet szól az utolsó időszakról is, de papírra csak címszavakat vetettem, kevés idő volt másra. Belekezdtem a kifejtésébe, hogy Nektek is jusson, de lassan haladok, még érik belül is. És idő kell ennek is. Ezért is megyek el pár napra a hegyek közé.<br />
<br />
Boldog Karácsonyt Mindenkinek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTLt8mOlDH8xOvqXO5txP5TSigVMuYni7K-2G__uhp3V8Jrj5ctaMRQv3RF_2wDRfnRtqYI7HA0w4zeLnK9L-lEp5TKMGvS9mbXFn6dyKVOenLalEth44iAEF-VBdGuOcSFseZ7_U5hzGR/s1600/DSC_1418.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTLt8mOlDH8xOvqXO5txP5TSigVMuYni7K-2G__uhp3V8Jrj5ctaMRQv3RF_2wDRfnRtqYI7HA0w4zeLnK9L-lEp5TKMGvS9mbXFn6dyKVOenLalEth44iAEF-VBdGuOcSFseZ7_U5hzGR/s320/DSC_1418.JPG" width="320" /></a></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-84642263548395753952010-12-13T00:00:00.000-08:002010-12-29T16:13:03.385-08:00Elengedés<div align="left" class="MsoPlainText"><br />
<b>Hétfő</b></div><div align="left" class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt se tánc, se masszázs, helyette séta a kaurifákhoz. A közeli erdőben van néhány kiépített túraösvény, oda viszi el Hemi a csapatot, több menetben. A térkép szerint a Russel Forest esik legközelebb, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a terület még hozzá tartozik, bár talán mindegy is. A feladat már-már a szokásos, menjünk, beszélgessünk az erdővel, leginkább a kaurifákkal, mi szél hozott mondsza erre, mi vajon a szíved terve, ésatöbbi. Az érzésem már-már a szokásos, miért is kell ennek ekkora feneket keríteni, még jó, hogy erről a túráról már tegnap kiderült, hogy lesz és volt időm gondolkodni magamon. Mire fel ez a "csak azért is" vagy "csak azért sem" dac? Hogy is mondta Popper? A különbség a belső szabadságban van? Ha szabadon azt gondolok, amit akarok, sőt azt is teszek, akkor minden rendben, elmúlhat a kényszer-érzés is, hát legyen így. Ráadásul mi vagyunk a héten a kajakészítő csapat, minket visz el elsőnek, mivel korábban is kéne visszaérjünk, nehogy éhen maradjon a társaság. Az első ösvényen gyorsan végigkocogok, aztán futás vissza a másikhoz, ám valami helyi fickó a sipítozó feleségével már beelőzött, ráadásul csak pár méterrel vannak előttem, lehet hallani. No de ez egy körséta, drága fiam, használd az eszed, és már meg is fordulok és elindulok a másik irányba, valahol félúton biztos találkozunk majd, de az kevésbé fog zavarni, mint ha mögöttük kéne bukdácsolni. Muhaha, még hogy nem azért jöttem, hogy egyedül legyek... Baktatok az ösvényen, jön az első felismerés, hogy azért is morcogok sokat eme séták miatt, mert úgy adják elő, mintha ez lenne az egyetlen hely a világon, ahol beszélgetni lehet a fákkal. Mintha lenéznék picurka otthonunkat, hogy ott ilyesmi lehetetlen. Mintha csak valami nagyvárosi ficsúr lennék, akinek a természettel való kapcsolata annyiból áll, hogy az autópályán 160-nal száguldva kilapítottam egy sünt. Mintha Pécsen nem lehetne ugyanezt. Kettőt lépsz és fent vagy a hegyen, az erdőben. Pesten (vagy máshol) is persze, csak ott nagyobbat kell lépni. Más az erdő? Nanáhogy. Itt kauri van, meg totara meg sok más fura nevű, otthon meg tölgy meg bükk, meg olyanok, amit az itteniek ki sem tudnak ejteni. Más a lépték? Igen. Más a szélesség meg a hosszúság? Na és? Mintha... És bruhaha, még hogy nincs önérzetem meg önbecsülésem. Mello írja, hogy tegyük fel, repülök valahol, és ugyan nem ismerem fel a környéket (vagy csak a piros vonalak nem látszanak a felhők miatt), bár már sejtem, hogy közeledünk hazafelé, és a pilóta egyszer csak bemondja, hogy épp most repültünk át a határon és már Magyarország felett vagyunk. Ekkor kinézek az ablakon és elönt valamiféle melegség, hogy hű, ez igen, milyen szép is az én hazám, meg a büszkeség, hogy ide tartozom és ömlengek magamban és akkor a pilóta megint csak megszólal, hogy bocsánat, de az egyik műszer kicsit megbolondult, és még nem is vagyunk ott, csak 10 perc múlva. Ettől ezek az érzések megváltoznak, másnak fogom látni azt a hegyet, amiről az előbb még azt gondoltam, hogy milyen szép, csak azért mert magyar? Mi ez, ha nem programozottság? Lehet szeretni a helyet, ahol születtem, ha belülről fakad, de kívülről ne várja el senki. Ezek az én érzéseim csupán, Hemiék egy szóval nem mondták, hogy ezt vagy azt kell érezzünk, mégis fura megint csak átélni valamit, amiről eddig csak olvastam. Pontosabban végre ráébredni, mi ez a szamárság, amit éreztem már máskor és máshol is, csak nem tudatosodott. És akkor muszáj kacagjak és leülök és a nap is épp odasüt (de nem csak oda) és szabadságot érzek, meg egységet. Ugyanazok a fák, ugyanaz a föld, ugyanazok az emberek. És érkezik sorra a többi felismerés is, mint amikor a Mikulás kinyitja a puttonyát és potyognak az ajándékok no meg a könnyeim is, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Visszafelé sétálok már a bekötőúton, mikor a lányok utolérnek egy nyitott csomagterű truckkal, a sofőr nem kíméli a járgányt, száguld a lejtőkön, mi meg hátul széttárt karral vijjogunk, arcunk lobog, ahogy az már ilyenkor szokás. Így is csak éppen időben érünk vissza, kicsit még megkésve is, lassan akar készülni az ebéd, a többiek is befutnak sorra és reklamálnak, miért nincs még kész.</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKjE1f-l40DUfZRp4672wZeVikFZu__bJo6SBrVxmEwNTJAz0QUYu1mvoXN1mg4WXBP-BHOTtE9d7_wIc76R3H0G0n5cJuYCJ7QaMg5pDAsjhDL0UCGrQpM01eIatGSbmyBh1xiqMhOFCj/s1600/DSC_0672.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKjE1f-l40DUfZRp4672wZeVikFZu__bJo6SBrVxmEwNTJAz0QUYu1mvoXN1mg4WXBP-BHOTtE9d7_wIc76R3H0G0n5cJuYCJ7QaMg5pDAsjhDL0UCGrQpM01eIatGSbmyBh1xiqMhOFCj/s320/DSC_0672.JPG" width="212" /></a></div><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoPlainText">Délután Laurával kerülünk össze. Tegnap Lucasnál is mocorgott valami bennem – Istenem, az a kölök telisteli van szeretettel, reménykedem, hogy ragadt rám is belőle -, a ma délelőtti séta megint megnyitott egy ajtót, ez a délutáni session pedig... mit szépítsem, végigsírom. Nehéz megfogalmazni. Amikor magányosnak érzed magad és valaki bejön az ajtódon, és csak átkarol, és biztonságot érzel és hogy nem vagy egyedül. Amikor kihúznak a lábad alól egy szőnyeget és már majdnem hanyatt esel és ott terem egy puha meleg fotel, puff, babzsák (ízlés szerint) és finoman de határozottan bele is nyomnak, hogy ne szédülj már annyira. Amikor azt érzed, hogy nagyon ingoványos talajon kóborolsz és már térdig iszamos vagy és a nádasból előbukkan egy csónak és beemelnek és elringat. Amikor azt érzed, hogy minden gyökeredet elvágták és akkor kiderül, hogy van még egy szál a fejed tetején, egy olyan kapcsolódás, ami megtart akármekkora szakadék fölött is. És puha, meleg, átölel, és szeret, szeret és szeret feltétel nélkül, bármit is teszel vagy nem teszel. És mindezek együtt meg még sok más. Nagyjából...</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMs08LMfidH-hrL2IPALcQSLRBzyL9_EEy2MXEyL8gornxFK2nM_1QSSi1WJVK5QpLpRWwlcKtG-zz5y_FD3oaNYuBIChFANOwB5FvXNW47oZN0WXfpPxri0Qgx9RMIM8VjAXa6IhAGr4c/s1600/DSC_0092.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMs08LMfidH-hrL2IPALcQSLRBzyL9_EEy2MXEyL8gornxFK2nM_1QSSi1WJVK5QpLpRWwlcKtG-zz5y_FD3oaNYuBIChFANOwB5FvXNW47oZN0WXfpPxri0Qgx9RMIM8VjAXa6IhAGr4c/s320/DSC_0092.JPG" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
<div class="MsoPlainText">Este gyakoroljuk az éneket, amit holnap közösen előadunk, de mintha gyászinduló lenne. Beszólok. Gyerekek, ez valami rettenetes, olyan, mint amikor a magnóban kezd lemerülni az elem és nyjeeenyjúúúnyjűűű lesz a dallamból. Néznek furán. Ja persze, a fele olyan fiatal, hogy azt sem tudja, mi az az analóg, ehhh. :) Próbáljuk újra, adom az ütemet, de nem azzal van a baj, hiányzik a lendület, a vidámság, az erő. Eszembe jut, mikor idefelé a buszban próbáltunk, pont ugyanezt éreztem, akkor is szóltam, de most mindenki benne van, és többeknek csodaszép hangjuk van ám. Remélem, nem mi húzzuk le a társaságot. Még néhányszor elismételjük, javul, javul, de nem az igazi. Kászálódunk kifelé lefekvéshez készülődni, fogat mosni, egyebek. Katina odajön, megköszöni. "Teljesen természetes", de kellemesen meglepődöm.</div><br />
<br />
<div class="MsoPlainText"><strong>Kedd</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt próbáljuk az előadásokat, délután megyünk végre a suliba. Még vasárnap reggeli után kisorsoltunk két nyolcfős csapatot, az elsőbe kerültem egyedüli pasiként hét nővel szemben. Esélyem nincs. :) Már csak azért sem, mert mire végzünk az ebéd előkészítésével, a többiek már eldöntötték, mit is adjunk elő. Na jó, csak vicceltem. Részben. Megkérdeznek, rögtön eszembe jut Kiplingtől a Magányosan sétáló macska, senki nem ismeri rajtam kívül, meséljem el. El is kezdem, épp csak eljutok az első varázslásig, furán néznek, nem értik, de nem az angolom miatt. Inkább abba is hagyom. Rájövök, hogy ezt csak a látszat miatt tették fel, kitalálták nélkülem, nem gond, ez is csak játék. Kérdem, mi lesz akkor a matiné: A farkas és a három kecskegida, esetünkben inkább négy, mert úgy pont kijön a nyolc, mesélővel együtt, rendben. Azt is elhatározzuk gyorsan, hogy mindenképp mi kezdjük, mert a másik csoportban Hajni kitalált egy bűbájos interaktív mesét. mi gyorsan zavarjuk le a miénket, aztán legyen felejtős, Nekik meg így még nagyobb sikerük lesz, ebben legalább teljes az egyetértés. Próbálunk tehát. Laura szörnyen agresszív, mint hős kecskemama, folyton ki akarja végezni szerencsétlen farkast (azaz engem) a végén. Ez persze az Ő issue-ja, meg is értem, de ez egy másik mese. Szólok egyszer, kétszer, háromszor, ez így nem lesz jó. Nem hallja meg senki, hát kieresztem a hangom. EZ ÍGY KURVÁRA NEM LESZ JÓ! Gyerekeknek mesélünk, nem háborúsdit játszunk, basszameg! És különben is, az általam ismert verzióban a farkas elmegy aludni, mert annyira jóllakott, és akkor jön a mama a legkisebb és legokosabb megmaradt csemetével, aki el tudott bújni, és felvágják a hasát, és köveket tesznek bele és visszavarrják, a többit a farkas megoldja magának, kérem szépen. Egy kecskemama meg pláne pozitív hős legyen, nehogymá! Kata mellém áll, hogy tényleg, és ezzel nyert ügyem van. Azt már nem sikerül keresztülverni a bandán, hogy szegény farkasnak mennyit kell előbb szenvednie, hogy fehér legyen a lába meg a többi, rövidítünk, úgyis blama lesz. Ettől is enyhén bilifüle a hangulat, többek szerint ez óvodás korosztálynak szól, nem általános iskolásoknak, de már nincs idő újat kitalálni. Egy röpke pillanatig aggódom én is, de rájövök, hogy felesleges: Ez is csak játék, hozzuk ki ebből is a maximumot, hajrá. Próbálom lelkesíteni őket, hiszik is, nem is, ehhh. Ebédelünk, elkészítjük a jelmezeket, összepakoljuk az ajándékokat, és már mehetünk is.</div><div class="MsoPlainText">"Normális" esetben a diákok és a tanárok is ott szoktak lenni az első napi Powhirin, a miénkben ez elmaradt, mert egy atlétikai versenyen vettek részt valahol a környéken (ami ebben az országban kicsit más, mint odahaza :), nagy az izgalom bennük is, hogy végre találkozunk. A fogadásunk elképesztően csodálatos. Énekelnek, táncolnak, élettel teli, csillogó szemek, nyitottak, gyönyörűséges. Aztán mi jövünk...</div><div class="MsoPlainText">Valami történik. Ez nyilvánvalóan egy elképesztően hülye mondat (akkor is, ha előszeretettel alkalmazom, amiért bocsánatot is kérek), mert valami mindig történik. Általában több minden is egyszerre, ráadásul mindenkivel valami más, de ebbe most ne menjünk bele, mert a blog tárhelye is véges. :) Inkább menjünk vissza egy picit az időben... gyors visszatekerés... miért is jöttem... mi az egyik fő issue-m... hopp, meg is van: verbal communication. Ezzel kapcsolatban több felismerést kaptam, fájdalomfaktor szerint növekvő sorrendben:</div><div class="MsoPlainText">1. Haszontalan, amit mondok.</div><div class="MsoPlainText">2. Úgyis csak félreértik.</div><div class="MsoPlainText">3. Bármit mondok, később felhasználható ellenem.</div><div class="MsoPlainText">4. Reveal myself.</div><div class="MsoPlainText">Ám itt és most ez mind semmivé foszlik, és csak játék van és öröm, és színház az egész világ. Hányszor, de hányszor éreztem ugyanezt Áronon keresztül, főleg mikor Péter bátyóékhoz mentünk, és most itt van bennem, és csak mókázom és bohóckodom, a gyerekek meg visítoznak és nevetnek, a legkisebbtől a legnagyobbig, és vidámság és boldogság, az élet szép és egyszerű. Már megint homályosodik a monitor, mi a frász van itt...</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmatFqw7vBXmSpTmIVA3J3pyez_D72sy50_gBnUpqmnPtQ7uArL6qPCz5MSQ3jTZvLr8pBXN1vWiz_ECYzwvEuFmU__cfe941YbxNmdiK3E9SqEnVZANGnhhpAooZEMOWhbyqpHQMI2v2I/s1600/P1020069.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmatFqw7vBXmSpTmIVA3J3pyez_D72sy50_gBnUpqmnPtQ7uArL6qPCz5MSQ3jTZvLr8pBXN1vWiz_ECYzwvEuFmU__cfe941YbxNmdiK3E9SqEnVZANGnhhpAooZEMOWhbyqpHQMI2v2I/s320/P1020069.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">A második csapat még rátesz egy lapáttal, öröm nézni őket is, meg a gyerkőcöket is, nem csak egyszerűen figyelik, mi történik a színpadon, hanem együtt élnek vele, csupa nyitott szem, fül és szív, és nem csak azért, mert Hajni bevonja őket.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXRO19wuoYtqKglYrCc9XMxbVfk20d6FSPgmq7Qf4tz2j_HmwIQvh3fQq1N948PMeZ-bQdvz3gmGaYYKN1_ucZEQ9R1YbG0cWHeFu1OWITVgWV9QKery7MLRQZ4rxY6MMXeU8ZK1O_EzxK/s1600/DSC_0231.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXRO19wuoYtqKglYrCc9XMxbVfk20d6FSPgmq7Qf4tz2j_HmwIQvh3fQq1N948PMeZ-bQdvz3gmGaYYKN1_ucZEQ9R1YbG0cWHeFu1OWITVgWV9QKery7MLRQZ4rxY6MMXeU8ZK1O_EzxK/s320/DSC_0231.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo6RSeeF71Jiug2SH_SAegyaGPevp_fTUJmzr6TvRKOM3CyrNFo8DdKp-cSsylHmSJboot2uFP4GBC26dDq_hOweGS5te6kU4LA7TpeXuGOIW3VTDUdbD8VlQI4lLAjnLk2Hni1HEFXtEV/s1600/DSC_0241.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo6RSeeF71Jiug2SH_SAegyaGPevp_fTUJmzr6TvRKOM3CyrNFo8DdKp-cSsylHmSJboot2uFP4GBC26dDq_hOweGS5te6kU4LA7TpeXuGOIW3VTDUdbD8VlQI4lLAjnLk2Hni1HEFXtEV/s320/DSC_0241.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Azután még egy kis közös éneklés, focizás, barátkozás, együttlét, és tényleg csak egy pici, hiszen érkeznek a szülők és az iskolabusz, indulunk haza, de valahogy nagyon lassan és nehezen megy mindenkinek.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUEWZpa_3aIAghyphenhyphenQTAamM6NNHsL0dDeulN5AQEBu-jtKHLR2nG_SmTvvlxY2XYkuG1OqD7uStgusblhYmPRqvqPs_Hphe10drdEFF603Y0nJ2uKyYa0VsjIb7mH8kVzUAjugti4SGxq95x/s1600/P1020138.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUEWZpa_3aIAghyphenhyphenQTAamM6NNHsL0dDeulN5AQEBu-jtKHLR2nG_SmTvvlxY2XYkuG1OqD7uStgusblhYmPRqvqPs_Hphe10drdEFF603Y0nJ2uKyYa0VsjIb7mH8kVzUAjugti4SGxq95x/s320/P1020138.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Pedig délutánra még egy masszázs is befigyel, és megint érkezik néhány hullámban a tegnap délutáni jelenlét, nem is csoda, ilyen nap után.</div><br />
<strong>*************************</strong><br />
<br />
Noshát. Ezt a részt már Incheonban sikerült kiírni magamból, a java még ugyan hátravan, de most megyek tovább. Addig teremjen sok szép rózsátok.<br />
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-59889954869377931382010-12-06T00:00:00.000-08:002010-12-18T03:39:10.070-08:00A harmadik hossz<div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><strong>Hétfő</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggel ébredek, "despite all of this I love you", mondogatom magamnak, mintha matráznék, és akkor is jó nap lesz, ha a fene fenét eszik. Gavin érkezik, kap egy kis reggelit, szimpi.</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt tánc saját tempóban és a family issue-n a fókusz, néha nem érzem a kezem, amúgy semmi különös. Jön Hemi, mesél Richardról, az egyik lengyel trénerről, aki hat évet töltött egy lyukban egy Gulagban, a többiek etették, hogy egyáltalán életben maradhasson, és most gyógyít. Táncolni ugyan nem tud, de nem is ez a lényeg. És én meg merek itt nyafogni, hogy így meg úgy nem találom a helyem. És a family issue-val kapcsolatban kitöltött papírokat is előveszi, pár embert kiemel, naná, hogy engem is, mint negatív példát. "Stay what you are" mondja, és tudom, hogy ki akar mozdítani, de kicsit bántónak érzem. Elengedem az érzést, mert tudom, hogy van, aki nálam is kevesebbet írt. Aztán Albatros, kapcsolgatás a férfi és a női oldal között, végül köszönet-Kotuku Katjának, hogy intézett buszt a holnapi kiránduláshoz.</div><div class="MsoPlainText">Ebéd előtt senki nincs a Marae-ban, előveszem a nadis dolgokat, olvasgatok, odaül Lina, kérdezi, mivel foglalatoskodom, kicsit beszélgetünk. Ebéd után mosogatunk, takarítunk, közben Kristina odajön, hogy szeretne velem beszélni, persze, menjünk, mi újság. Beszéljünk a tegnapról. Hűha, gondolom, "miért, mi történt"? És elmondja, hogy előtte mindkét nap mekkora fájdalmai voltak és most csak egy jóleső masszázst akart és ettől megint sírhatnékom támad, hogy miért nem hittem az érzéseimnek. Megkérdezi, hogy az Ő munkája milyen volt, felidézem, azután másra terelődik a szó, otthon, család, gyerekek, de szinte csak én mesélek. Végén odajön Lina megint, hogy beszéljünk. Mi van ma, gyóntatónap? :) Kérdés megint, milyen volt a tegnapelőtt, mi történt. Még bele sem melegszünk, jön Katja, visszaadja a papírt, ez kevés. Mondom, mi történt, hogy leírtam a lényeget, aztán elaludtam, és azt hittem, be kell adni délután, hát ez van. Sebaj, folytassam, de ízibe, mert mindjárt félnégy és kelleni fog. Akkor miért most szól? Sietek vissza a szállásra, akkor látom, hogy új papír van a hirdetőtáblán, miszerint:</div><div class="MsoPlainText">1. Read the paper on TOUCH and then ask the people you have massaged till now how they experienced your touch.</div><div class="MsoPlainText">2. Write down (in your notebook) what feedback you got from the ones you have worked on.</div><div class="MsoPlainText">A) What was good about your touch and WHY?</div><div class="MsoPlainText">B) What would be improved about your touch and WHY?</div><div class="MsoPlainText">Szóval ezért ez a nagy érdeklődés. De most erre amúgy sincs idő, lássuk azt az issue-t, jönnek a gondolatok sorra, de lejár az idő. Annával kerülök össze. Mindenki kap még időt, hogy elolvassa a társáét és megbeszélje, akkor meg hova ez a nagy sietség? Átmegyünk, lefekszem, hagyom a légzésem és a testem, dolgozzon, ahogy jólesik, csak a lassan szokássá váló kis vibrálás. Megfordulok, jön Katja, itt-ott hozzám ér, fülembe súg néhány mondatot és meghalok. Átérzem, milyen egy levegőtlen ágyneműtartóban pisszenés nélkül, mert ezen múlik az élet, milyen az élet – már ha annak nevezhető – egy lágerben és jönnek a képek a mai Tibetről, görcsbe rándulok, zokogok. Katja suttog tovább arról, hogy gyógyítsam meg ezeket az emlékeket és ezen keresztül a nagyszülőket, de már majdnem verekszünk megint, mert bár azt sem tudom, hol van a keze, de le akarom tépni, rúgni magamról, hogy elég. És akkor azt mondja, hogy választhatok, meggyógyíthatok mindenkit, aki akkor és ma börtönben volt vagy van, és azonnal felvillan a szó: love. És csak motyogom Neki és magamnak, folyamatosan, mint valami mantrát, és kapom a tanítást, hogy ez is az, és Katja hozzáteszi, hogy igen, hogy szeressem magam és embertársaimat vagy valami efféle, és azonnal jön valahonnan, "and every sentient beings". Közben lassan csillapodom, már csak a könnyem ömlik csendben és megjelenik az "om mani padme hum" és csak mondom, mondom, mondom. Anna megdolgoztat, de legalább nem sikoltozik. Réka, tudom és köszönöm, hogy tanítottál erre a technikára, de a frontnál majdnem teljesen az oldalára kell fordítsam és kedves is meg segít is, de hát...</div><div class="MsoPlainText">Pakolás közben Hemi tesz be egy CD-t. Megszólal Elvistől az Unchained Melody és Katja táncol Hemivel. Ég és föld megáll, én meg csak bámulok tátott szájjal, szívvel és minden érzékszervvel, amit csak meg tudok nyitni és igen, ezért is jöttem, és hálát adok mindennek és mindenkinek, hogy itt lehetek, hogy ezt átélhetem és átérezhetem. Minden rendben van, nyilván vannak köztük is ellentétek, meg ki nem mondott történetek, hiszen emberek vagyunk, de ebben a táncban benne van mindez. "Lássatok a szememmel, halljatok a fülemmel és érezzetek a szívemmel" mondom sokadszorra és érzem, hogy többen veszitek az adást és reménykedem, hogy nem csak képzelődöm.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqMj4vmfTSesdnign5eVZyDjatn7hr6kM3KuC-CDj8cfcyVOq8AAnJB9GvQg5ZF-FKEh74fI3cQ_bRaqXREsL_DzpkpS9WSe-3oDhyphenhyphenHrIwoi4itvMAntRIs_294WJPepGgp1CVTQ7XItk-/s1600/DSC_0104.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqMj4vmfTSesdnign5eVZyDjatn7hr6kM3KuC-CDj8cfcyVOq8AAnJB9GvQg5ZF-FKEh74fI3cQ_bRaqXREsL_DzpkpS9WSe-3oDhyphenhyphenHrIwoi4itvMAntRIs_294WJPepGgp1CVTQ7XItk-/s320/DSC_0104.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><strong>Kedd</strong></div><div class="MsoPlainText"> </div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Hajnalban erekció, szenvedés, rángatózás. Valamiféle energia? Légzésre koncentrálok, gyűjtöm, elengedem, gyűjtöm, kiengedem, nem javul. "Itt vagyok, vigyen, aki akar", de semmi nem változik. Kínlódás. Mi ez az egész? Honnan? Ki? Miért? Elegem van! Különben is, csak a fejemben van ez az egész, és csak pisilnem kell, erre lelohad. Megnézem az órát, 1/4 2. Kimegyek, könnyítek magamon. Nem értem. Valahogy elalszom.</div><div class="MsoPlainText">A kirándulás napja. Két hajóval megyünk, elég borús az idő, de a víz szinte teljesen tükörsima.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrGf9J5S83CMzqmJ4TA5Fxbfg2KBSaq_xaxKapDHXeKooG1ge_LXMihb7ZnPjaKU2o2z5sUkaKYduwAxJhp0659TDWHOKGkTeVOAI-LRzZ79Ez08PPF0EDvLTttD-XQPY_9dTqpSzLDMw7/s1600/DSC_0109.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrGf9J5S83CMzqmJ4TA5Fxbfg2KBSaq_xaxKapDHXeKooG1ge_LXMihb7ZnPjaKU2o2z5sUkaKYduwAxJhp0659TDWHOKGkTeVOAI-LRzZ79Ez08PPF0EDvLTttD-XQPY_9dTqpSzLDMw7/s320/DSC_0109.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzB_M6V7ljIiqvace4Y-oBW2Fap_bUrBnjceVjuZTLkniC057DXlp1G8d__axQaWdNumBn5iO58ggDUIoEJYWBKJTWlVmxWj4NXdjk3WwTwH5wwLoCPMA1WbnQMNqXf02KPSjsIgXxbuzY/s1600/DSC_0155.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzB_M6V7ljIiqvace4Y-oBW2Fap_bUrBnjceVjuZTLkniC057DXlp1G8d__axQaWdNumBn5iO58ggDUIoEJYWBKJTWlVmxWj4NXdjk3WwTwH5wwLoCPMA1WbnQMNqXf02KPSjsIgXxbuzY/s320/DSC_0155.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">És olyan szinten leszek tengeribeteg, hogy ihaj, pedig még életemben sosem. Tanításképp végre átérzem, Angi miket kínlódhatott, köszönöm. Másrészt betudom a fülemnek, aminek az állapota változatlan a kezdetek óta. Viccelődés tárgya is lett már jónéhányszor. :) Horgászunk. Ki bottal, ki azzal, amije van.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-9LJ-3NMp1pAE0VxypEtQxsdmnkC8rvMSrpJEpxH_zDEb1MnSCL-yMXuNPmAKq886ZyCpvWOtVBO0VMWvzpW1rLRqGmdQUQf1bIO8uG2vxoCzCGq0B9rEi3fcGp63-S8M3maMl8Mu6BVS/s1600/DSC_0130.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-9LJ-3NMp1pAE0VxypEtQxsdmnkC8rvMSrpJEpxH_zDEb1MnSCL-yMXuNPmAKq886ZyCpvWOtVBO0VMWvzpW1rLRqGmdQUQf1bIO8uG2vxoCzCGq0B9rEi3fcGp63-S8M3maMl8Mu6BVS/s320/DSC_0130.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE9R0fAujtpV0NuQ4rLiULBnR-q_B1LBmQ4bYwtnDhmo5c97VEMOCmCk6Ojk5n-Mh1QlhtMlH4OG6yI5swbUEQxPgqvut9fHNQsImy3TIKUy3WD11-RTfai_L4OswYE7O5HvCQCqtLKfSR/s1600/DSC_0142.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE9R0fAujtpV0NuQ4rLiULBnR-q_B1LBmQ4bYwtnDhmo5c97VEMOCmCk6Ojk5n-Mh1QlhtMlH4OG6yI5swbUEQxPgqvut9fHNQsImy3TIKUy3WD11-RTfai_L4OswYE7O5HvCQCqtLKfSR/s320/DSC_0142.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Mármint a többiek, én köszönöm, inkább nem. Kapaszkodom minden kezem ügyébe eső szilárd tárgyba, és közben tűnődöm. Jönnek a delfinek! Életemben először itt vannak, hát, kicsit messzebb, mint karnyújtásnyira, nekem meg felfelé kell nézzek, hogy ne ájuljak el. A magasztos érzés is kimarad valahogy. Aztán csak eltelik a délelőtt, megállunk egy kis öbölben, lehet csobbanni.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisXwIUTK32ZnYblapua1eVTEwDJxDevVxnWKMZKWOWPhW-Z00abjNdglst20oywMLFuqfaHaAkdhHujj6v5AXKMEiXSef45zypkOSvIDbH-eqFQuEtZEwI7fu7g7Nq-BT_NqmxQCqm-QB3/s1600/DSC_0172.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisXwIUTK32ZnYblapua1eVTEwDJxDevVxnWKMZKWOWPhW-Z00abjNdglst20oywMLFuqfaHaAkdhHujj6v5AXKMEiXSef45zypkOSvIDbH-eqFQuEtZEwI7fu7g7Nq-BT_NqmxQCqm-QB3/s320/DSC_0172.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Megyek is, és a kellemesen hideg víz helyrerak és, lássatok csodát, a sós víz bejut a fülem mélyére is, és elkezdi pucolni. Még messze nem az igazi, de egy pillanatra kitisztul, hetek óta először, utána bedugul megint, de ezt akkor is jó jelnek veszem. Rázogatom, szeretgetem, csipizem, végre el is hiszem, hogy rendbe jön, és ettől kezdve javul is folyamatosan. Reggelente még többször bedugul, de amúgy üzemel, ahogy szokott. Köszönöm. Ebédre befut a csapat másik fele, eszünk, hajót cserélünk, elhajózunk a legészakibb csücsökig aztán vissza.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirN8YUmASGQzv3EtoUld_28a_gW1smSv5BJPq0Ved3gsy-D10Qr5jJtrGBoM-R4ZRdJaUn3MEuVRUhI4Wb7sjLnXnf3g5YV9GRHYt7PGPUGMDJ-8oEFIqK0Tw2gno_UPLysqTi_3wZNCo8/s1600/DSC_0181.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirN8YUmASGQzv3EtoUld_28a_gW1smSv5BJPq0Ved3gsy-D10Qr5jJtrGBoM-R4ZRdJaUn3MEuVRUhI4Wb7sjLnXnf3g5YV9GRHYt7PGPUGMDJ-8oEFIqK0Tw2gno_UPLysqTi_3wZNCo8/s320/DSC_0181.JPG" width="212" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieflaZFJl7bDCIXAFKcCkY09V09VVjnDNTycEjJwUEorbCudpLN-mSOt3FQuk_d3gr33FBRw8GbSAzWRhCvlp5xXL-dlgdHnLLu_JgZpLzdTwaX1m-L65ULS_GHkfbNFC_WTng55mt5MmK/s1600/DSC_0196.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieflaZFJl7bDCIXAFKcCkY09V09VVjnDNTycEjJwUEorbCudpLN-mSOt3FQuk_d3gr33FBRw8GbSAzWRhCvlp5xXL-dlgdHnLLu_JgZpLzdTwaX1m-L65ULS_GHkfbNFC_WTng55mt5MmK/s320/DSC_0196.JPG" width="212" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNCRTudMzqhyphenhyphenq4_lysICyNM5kqkkqwp6GZgyqoKSkJx086u7gANPPpkbUvRsLdlyC3TrkBfAQ7K_k00Sbg-4CGjR2bsqLas4IHfOb7jcoBsYTF0w3UDBcEWBNIp8zkTIqOVcnI42Vqjww2/s1600/DSC_0206.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNCRTudMzqhyphenhyphenq4_lysICyNM5kqkkqwp6GZgyqoKSkJx086u7gANPPpkbUvRsLdlyC3TrkBfAQ7K_k00Sbg-4CGjR2bsqLas4IHfOb7jcoBsYTF0w3UDBcEWBNIp8zkTIqOVcnI42Vqjww2/s320/DSC_0206.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3nyr34cYqsbwaoi7w7CRPZ7MVxE_ZtCAsiJcd6sK3-0wn3n-kxsRuYEaVrGH8hlpCRqmONCl_2GUsHJhrta6YzKa-FoTGkVxURQVAVkhQc7IBiwmHK4dOrYwXoeQWbehvBOff_xoirKcg/s1600/DSC_0214.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3nyr34cYqsbwaoi7w7CRPZ7MVxE_ZtCAsiJcd6sK3-0wn3n-kxsRuYEaVrGH8hlpCRqmONCl_2GUsHJhrta6YzKa-FoTGkVxURQVAVkhQc7IBiwmHK4dOrYwXoeQWbehvBOff_xoirKcg/s320/DSC_0214.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"> Egy hajóorrnyival hamarabb érünk vissza, már messziről boldogan integetnek, őket is meglátogatták a delfinek, de még hogy. Együtt úsztak a hajóval, ugráltak, játszottak.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx0-37H-ndrI-BEuK9j6e-2jXojcLGEFr-yu3UMgCSznqcaHUBYamIUra0bnMWBpY_XyXNQXEmUi0hSBhf70DrZulAY6GOMT87KwROqwPWaZ5s9nPLKHECgnsbhAKQy1sFUBYdMPkDJyCj/s1600/P1010991.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx0-37H-ndrI-BEuK9j6e-2jXojcLGEFr-yu3UMgCSznqcaHUBYamIUra0bnMWBpY_XyXNQXEmUi0hSBhf70DrZulAY6GOMT87KwROqwPWaZ5s9nPLKHECgnsbhAKQy1sFUBYdMPkDJyCj/s320/P1010991.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaHnlZyHZ8F4dUputQanj47O1SarjuChRvSWrMrg0ETWaoPTQmeir1KEjDQYzVVK4Edy5ZBkgca8la7uflX9l-9w7vI_jvO6_-h9bpiPu9erKEkWwnDupnHRGzJIrm0CR278MVDuV1rjsI/s1600/P1010996.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaHnlZyHZ8F4dUputQanj47O1SarjuChRvSWrMrg0ETWaoPTQmeir1KEjDQYzVVK4Edy5ZBkgca8la7uflX9l-9w7vI_jvO6_-h9bpiPu9erKEkWwnDupnHRGzJIrm0CR278MVDuV1rjsI/s320/P1010996.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh967Wv9ZDRl3miSfhb6Nd9o8Gc8E080vdFTN6mhf_ZvEPiSbU23mL1vxYtCqiwHywCzuln8vVhC62EVIKXmv6rhqAORsUQ3O0o_4-O7IKAOtA4xMrp_HGvRqn5g4bjEY33CNx1Nffb6ZmM/s1600/P1020002.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh967Wv9ZDRl3miSfhb6Nd9o8Gc8E080vdFTN6mhf_ZvEPiSbU23mL1vxYtCqiwHywCzuln8vVhC62EVIKXmv6rhqAORsUQ3O0o_4-O7IKAOtA4xMrp_HGvRqn5g4bjEY33CNx1Nffb6ZmM/s320/P1020002.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Sárgulok? Á, éppen csak hogy. :) Próbálom átalakítani és velük együtt érezni, de csak lassan megy. Tanulságos nap.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><o:p> </o:p><br />
<div class="MsoPlainText"> </div><div class="MsoPlainText"><strong>Szerda</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggel mindenki nagyon csendes, talán bágyadt is, dolgozik a tegnap. Tele vagyok fura csípésekkel, poloskára gyanakszom. Kicseréltük a matracokat ugye, most meg felébredt a melegre vagy mi. Jó lesz ügyelni.</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt tánc. Hemi "what's your dream" & "what's your passion" kérdésekkel zaklat minket és rájövök, hogy semmi. Valamit kitalálok. "Sharing." "Sharing what?" "Everything what I have." "What do you have?" "I think some knowledge..." Ha már "I think", az már nem passion. Fel akar állítani, farkasszemet nézünk, de nem. Hiába no, jó tanárnénim volt... Mondjuk az más tészta, mire fel ez a nagy ellenkezés...</div><div class="MsoPlainText">Délutánra nem választok partnert, legyen, ahogy lesz. Látom, hallom, ahogy Radu partnert keres az asztalok között, kiderül, hogy már csak ketten maradtunk, akkor Ő inkább csak megfigyelő akar lenni. Rettentő dühös leszek, bár ezt akkor nem így érzem, inkább valami kirekesztettség-érzés, megkérdezem Katját, muszáj-e bent maradni, én már voltam amúgy is, de érzi Ő is, hogy valami nagyon nem stimmel. Menjünk ki, beszéljük meg ott, ne zavarjuk a munkát. Nem vagyunk egy hullámhosszon. Mond valamit, én is mondok valamit, és ugyanarról beszélünk, de valahogy mégiscsak el egymás mellett. Azt érzem, hogy tegnap óta mintha nem is az a csapat lenne és ide már nem is kellek. Az egyik felem tudja jól, hogy ez vadbaromság, bár a buszon visszafelé lehetett érezni, hogy nyűgös a társaság egy része (vissza a tehenek közé), de a másik fele legszívesebben összepakolna és húzna a búsba, közben Katja győzköd, hogy menjek fel a dombra gondolkodni, mert most nagyon rossz irányba mennek a dolgok. Ahogy írom tisztább fejjel, az az érzésem támad, hogy neki már nem sok köze van az első világhoz, engem meg még ideköt sok minden, ezért nem is értem, miket mond. És ez nem csak erre a rövidke beszélgetésre vonatkozik, hanem általánosságban. Hallom a szavakat (most már tisztán, sztereó inputtal ugye :), értem is a jelentésüket, de nem áll össze sokszor, mit is akar mondani. Tudom, nem minden tanítás lesz rögtön érthető, van, amihez egy (vagy több) élet sem elég, szóval türelem. Amiből most épp kevéske van, inkább elő a laptop, felrakom rá a képeket, dühöngök tovább, mert egyik sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, előveszem a netet is - csak hogy kitöröljem a felesleges leveleket -, de nincs vétel, csessze meg. Hemi beslattyog, ugyan rám se néz, de érzem a figyelmét meg azt is, hogy meg kéne szólalni, de még várok. Felvesz egy félkész Wakát, kimegy az étkezőhöz, na akkor itt az idő, utána, leülök vele szemben. Csend. "Kérdezhetek?" Dolgozik. Csend. Tud időzíteni, naná. "Mondjad, egyszerre több dologra is tudok figyelni." Vitatkozhatnékom támad, de inkább most én csend. Aztán: "what's wrong with me"? Nehezen buggyannak ki a szavak ám. "Tudom, nincsenek jó meg rossz történések, de akkor most miért érzem magam egyedül megint, nem ezért jöttem ide." És ezzel megnyitok egy ajtót, ami kitárul és be is lépek és akkor végre leteszi a Wakát és a teljes figyelmünk csak egymáson és beszélgetünk. Szóval már megint más vagyok, mint a többiek és ettől félnek. Persze ez csak félig igaz, mert nem is vagyok más, mindenki azért jött, hogy tanuljon, tisztuljon, és válaszokat kapjon a kérdéseire. Ott van Radu, akire kívülről hasonlítok, Edi, aki TCM-mel is gyógyít vagy Lina, aki reggelente meditál és már járt Nepálban és legalább annyira buddhista, mint én, és mégis. A lényeg, hogy tapasztalatai szerint eddig mindenkinek, akinek erős kapcsolata van a keleti filozófiákkal, problémát, illetve konfrontációt okoz a Ma-URI. Passzív-aktív. Beszélgetünk vagy félórát, jönnek a remegések, jó jel, megnyugszom. Kérdezi, szoktam-e pukizni az asztalon. "Hát..., előfordul, naná. Ha hozzám jön valaki masszázsra, pláne, ha először, biztos megemlítem (ha nem felejtem el), hogy csak nyugodtan, mert természetes része az ellazulásnak." "Na holnap lesz néhány kérdésem a többiekhez, rendben?" "Rendben." Érdekes nap lesz. Megköszöni a beszélgetést, visszamegyek, elpakolom a laptopot és elmegyek Namkhafáért. Amikor visszatérek, Hemi halat pucol és három helyi gyerkőccel beszélget, csatlakozom, örömmel fogadnak, beszélgetünk, kérdezősködünk egymás országáról, meg nyelvéről, nyitottak, aranyosak, nevetünk sokat. Mikor haza mennek, megkérdem Hemit, hogy is van ez, hogy ezek a gyerekek nem félnek tőlem? Még hozzáteszem, hogy persze, hiszen maori gyerekek, bátrak, nem félnek semmitől, még tőlem sem és összenevetünk és boldogság. Végre eldöntöm, hogy nem érdekel, otthon mi történik, elküldöm a szeretetcsomagjaimat, ahogy eddig is, de abból az aggódós "mi történhet most épp Veletek"-ből, ami őszintén szólva többször is elővett az elmúlt héten, köszönöm szépen, nem kérek.</div><div class="MsoPlainText">Minden rendben van, ahogy van.</div><div class="MsoPlainText">Este vadzsradal, eszembe jutnak Oogway Mester halhatatlan szavai: Your mind is like this water, my friend. When it is agitated, it becomes dificult to see. But if you allow it to settle, the answer becomes clear.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><strong>Csütörtök</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Hajnalban iszonyat csípésre ébredek, kis híján felugrom fekvő helyzetből, villanyt nem gyújthatok, a sötétben keresgélek, de esélytelen. Beburkolózom a hálózsákba, kérek magamra egy kis zöldet, kicsit még mocorgok, aztán alszom reggelig.</div><div class="MsoPlainText">A délelőtt Hemivel és Katinával telik, szokás szerint. Hemi beteszi az ABBÁtól a Fernando c. számot, és magyaráz, hogy ez a passion. (Segítségképp: If I had to do the same again I would, lálálá.) Felkönyökölök és nézek rá erősen, merthogy nekem ez azt jelenti inkább, hogy már megint nem tanultam meg a leckét és járhatom újra ugyanazt az osztályt, de úgy tűnik, magával van elfoglalva, magamtól meg nem akaródzik megszólalni. (Jól van, tudom, csend legyen ott hátul! :) Nagyon belelendül a mesélésbe, nem akarom megzavarni. Tudom, jó kifogás. A session végére hagyja a slusszpoént. Azzal kezdi, hogy tegnap megkerestem egyrészt a loneliness issue-val, ami ugyan az én feladatom, és ez rendben is van. Másrészt viszont keményen leteremti az egész társaságot, hogy képzelik. Merthogy többen panaszkodtak, hogy bűzlök, ezért legutóbb odajött az asztalhoz, amin feküdtem és végigszagolt. (Csak most áll össze a kép, tehát innen van az öreg indián szöveg, pedig ott csupa jóindulatnak éreztem, ahogy most is. Hmhm.) És vagy az Ő orra öreg és beteg, vagy egyeseké túl érzékeny, mert semmi büdöset nem talált. Ezt bizonyítandó felállít és beledugja az orrát mindkét hónaljamba aztán még a gatyámba is, és kijelenti, hogy márpedig ez rendben van. És különben is: A) Ha majd egy páciens bejön valamelyikőtökhöz, elzavarjátok, csak mert nem tetszik a szaga? Miféle etika ez? És B) Vegyük tudomásul, hogy pont az az ember, akivel a legkevésbé szívesen dolgoznánk, bizony pont azzal kéne leginkább, hogy megnyomkodjon bizonyos gombokat. Még elmeséli egy esetét okulásképpen. Hogy felhívta egy barátja, hogy tud valakit, akinek szüksége van egy mennyei masszázsra. Be is vállalta, és megjelent nála egy AIDS-es beteg váladékozó fekélyes bőrrel és hogy ebben azért van kihívás, és kontrasztként hozzátette, hogy Ő, mármint Hemi, pár nappal az eset előtt volt fogorvosnál, aki maszkban és kesztyűben kezelte meg. Szóval kapjuk össze magunkat. Ahogy összepakoljuk a matracokat, Edi már jön is, és kérdezi a délutánt, részemről ok. Ahogy Vidával beszélgetünk, megkapom a felismerést. Rájövök, hogy dolgozni akartam tegnap délután és dühös voltam, hogy nem hagyták, illetve, hogy hagytam magam. Már megint reaktív voltam, és nem aktív, márpedig ez a hely ezt a habitust nem díjazza.</div><div class="MsoPlainText">Fekszem hason, gyakorlom a teljes légzést, jönnek a gyógyító hangok, ahogy Edi dolgozik a különböző területeken. Viszont azt érzem, hogy már megint erőszakkal dolgozik. (Force vs Power) Gondolat: "I won't fight with idiots. A nagy Tai Chi-mester – aki szünetekben oktatja a többieket, hogyan használják a támadó erejét és lendületét -, erőszakol?" És muszáj nevetnem. Jön Hemi is és Ő is nyomkod és bökdös, és minél jobban erőlködnek immár két oldalról, annál jobban lazulok el és simulok bele az asztalba. Hemi többször jön-megy és visszatér, néha be is szól, hogy harcoljak, meg ne bújjak el a békés Buddha-álarc mögé, de csak mosolygok. Fordulás után a fronton Edi végre kezd csitulni, de Hemi folytatja a csatát, már röhögőgörcsöt kapok, rám jön a köhögés is, akkor végre elkap a torkomnál valami furát. Kihörgöm-köhögöm és végre békén hagynak és ahogy Edi lemegy a lábamhoz, megszáll az ihlet és megcsinálom magamon a Szélkapu-nyitást. A hatás elementáris. Már ahogy elkezdem, az első két érintés után valami ellöki a kezemet, aztán többször is, de nem hagyom, megyek tovább, érzem, ahogy ívbe feszül a hátam és nem is találja mindig a helyét az ágyon, de a kezem már fixen a helyén, és jönnek az oldódások sorra, majd szép lassan elsimul minden. Helyet cserélünk, Edin kevés dolog történik a felszínen, pedig egyszer Hemi is jön segíteni, hiába, sokat tanult pszichológus a lelkem, Ő csak tudja. A visszajelzése pozitív, vacsora után még Kata is odaszól, hogy "hallom, milyen jól dolgoztál magadon is meg Edin is. Meglep, "örülök", mondom, magamban hozzáteszem, hogy nincs szükségem külső megerősítésre, de talán csak azért, mert ilyen történések után megint nagyon tiszta a "minden rendben"-érzés.</div><div class="MsoPlainText">Este elkezdem készíteni a Namkhát, keresem a könyvet a laptopon, de csak a programot találom, hát akkor legyen így, olyan lesz, amilyennek lennie kell és pont.</div><o:p> </o:p><div class="MsoPlainText"> </div><div class="MsoPlainText"><o:p> </o:p><o:p> </o:p></div><div class="MsoPlainText"><strong>Péntek</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">A délelőtt eseménytelen, ebéd után farigcsálom tovább a Namkhafát, Katja jön örömmel, hogy csatlakoztam a Waka-készítő csapathoz. Hűha, ebből botrány lesz, gondolom, de csak annyit mondok:</div><div class="MsoPlainText">- Sorry, de nem egészen.</div><div class="MsoPlainText">- Hát akkor mi?</div><div class="MsoPlainText">- Namkha. Hallottál már róla?</div><div class="MsoPlainText">- Nem, mi az?</div><div class="MsoPlainText">- Egyfajta Kaitiaki.</div><div class="MsoPlainText">- Honnan?</div><div class="MsoPlainText">- Ha jól tudom, Tibetből.</div><div class="MsoPlainText">Csalódott, de magamra hagy, bár látszik, hogy lenne még mondanivalója. Pár perc múlva visszajön, meséljek még. Meg is teszem. Mesélek a dzogchenről, rinpócséról, a Namkháról, arról, hogy mindig élvezettel néztem, ahogy készül, de sosem éreztem, hogy szükségem lenne rá, és igazán most sem érzem, de voltak ezzel kapcsolatos álmaim. Ekkor villan egyet a szeme, és most érzem először, hogy tudunk kapcsolódni. Hát folytatom azzal, hogy megkértem Nórit, hogy tanítson meg a fortélyára, és ugyan el is kezdtük, de sosem volt igazán időm, kedvem, vagy valami folyton közbejött, és nemhogy félkész nem lett, de kb. két vágás után abbamaradt, és akkor jött az álom, hogy nem is azon a földön és nem is abból a fából kell elkészíteni és hogy a mai napig nem tudom, hogyan, de biztos vagyok benne, hogy majd megmutatják azt is. Végül megemlítem a szerdai hangot, ami azt mondta, hogy itt az idő, és elindultam, és már messziről integetett az ág, hogy szeretne velem jönni. Katja megnyugszik, azért még biztatólag megjegyzi, hogy fogalma sincs, miért is vagyok itt, aminek örülök, mert akkor már ketten vagyunk legalább. :)</div><div class="MsoPlainText">Délután megint Anna, kér néhány apróságot, amúgy nem történik semmi. Máshol se nagyon. Viszont elkészül a Namkhafa, a rúnák nagy része is, már csak az egyik szín hiányzik, még jó, hogy van iskola, óvoda a közelben, biztos van színes tolluk vagy ceruzájuk.</div><div class="MsoPlainText">Estére Hemi kiakad a délutáni session miatt. Ez nem bodywork! Neveket nem említ, de hibáztatja magát is.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><strong>Szombat</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggelinél kicsi Hajni megkérdez, van-e már párom délutánra, Nincs, jó lesz együtt, remek.</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt Hemi bekeményít. Katinával is, többek közt velem is. Táncolunk néhányat, de semmi nem elég jó, az utolsó Kotukura Katina kiválaszt valakit vezetőnek, de Hemi kiabál, szó sem lehet róla, másik zenét kér, beállítja Edit, majd Ő mutatja a helyes utat. Thump-thump, némi kiabálás után együtt mozdul a csapat, fizikai szinten még én is, de belül bizony nagyon nem óhajtom követni, Hemi már csak Velem ordibál szemtől szembe, hogy "végre mindenki együtt, kivéve Ádám"! És eszembe sem jut ellenkezni, sőt, magamban tisztelettel meghajlok előtte. Nagyon is jól látja, mi megy bennem végbe, és nyilván ki akar mozdítani. Még örülhetek is, hogy nem zen-elvonuláson vagyok, mert úgy fizikai szinten is jönne a csapás, így marad az érzelmi bambuszbot, de akkor sem érzem magam megszégyenítve, félreteszem a magánügyeimet és csatlakozom a csapathoz. A tánc végén Hemi elégedetten kiáltozik, ez igen, éreztétek ezt, éreztétek?! A lovak hangját, illatát is lehetett érezni, ahogy a nagy kán a mongol sereg élén vágtat és eltipor mindenkit, közben valamiért Katára néz és még nagyobb nyomatékkal kérdezi tőle ugyanezt. Kata egy picit küszködik az érzelmeivel, bólogat párat, de már patakzik a könnye, Hemi meg csak kiabál tovább a mongolokról és rólunk, hogy csak mi, magyarok tudtuk őket megállítani, na és ekkor nálam is elszakad a cérna és közbevágok, hogy ez baromság, senki nem tudta őket feltartóztatni, csak otthon meghalt a nagy kán és hazamentek, mert Batu indulni akart a választásokon. Közben mindketten lépünk egyet előre és már szemtől szemben állunk és sziszegi az arcomba, hogy na jó, de mi ez a baromság a tibeti kereszttel én meg vissza, hogy ugyanaz a hang mondta, amelyik azt is, hogy itt legyek. Ezeket a többiek meg sem hallják (bár jelen pillanatban fel sem tűnik, hogy bárki más is van a környéken kettőnkön kívül), csak azt érzik, hogy olyan szembeszállás van, ami még nem volt és lehet, mindjárt kitör egy vulkán a szoba közepén. Dermedt csöndben figyelik a fejleményeket, csak mi lihegünk egymásra, mint két dühös bika, akik közül, ha csak az egyikünk is mozdulna előre, abból biztos csattanás lenne, de még mindkettő kivár, hogy el lehet-e kerülni a harcot. Aztán egy utolsó fújtatással hátrább lépünk és látom a szemén, hogy ragyog az örömtől, és még elárulom Nektek, hogy az enyém is. Csodálatos tanítást kaptam, omdharedhare, köszönöm, köszönöm, köszönöm.</div><div class="MsoPlainText">Délutánra Hajni lába romlik, valami megcsípte, megfigyelő lesz, nekem meg marad Edi. Újabb tanítás, aminek azért nem örülök annyira, de állok elébe. A helyzet ugyanaz, illetve kicsit rosszabb, még nagyobb a nyomás, folyamatosan beszélek hozzá magyarul és semmi kedves nem jut az eszembe, de god damn it, ez nem bodywork! Illetve ez is az, de nem ezen a szinten! És Hemi is jön és piszkál közben - mintha a délelőtt nem lett volna elég bizonyíték -, még szerencse, hogy nem annyit, mint legutóbb. Teljes figyelmemet Edire fordítom és a kettőnk közti szeretetre: "no more war", és szép lassan lecsillapszik. Csupa boldogság ez a nap.</div><div class="MsoPlainText">Este megbeszélés a következő három napról, kicsit más dolgokkal is fogunk foglalkozni, pl. meglátogatjuk végre a helyi iskolát, énekelni fogunk és mesejátékot előadni, tessék készülődni. És megdicsér a teljes mai napi munkámért, de elhárítom, nem érdekel. Örülök, hogy megtörtént és pont.</div><div class="MsoPlainText">Éjfélkor felébredek, szállnak haza a szeretetcsomagok, később valami fura ugrálásokat érzek itt-ott a bőrömön, de nem találok semmit, biztos még a mai nap utórengései.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><strong>Vasárnap</strong></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggel hét körül a fürdőszobában anyuval "beszélgetek", örömkönnyek. Délelőtt csak egy rövid tánc és vezetek egy Albatrost és megnyílik egy átjáró, és nemhogy be merek lépni, hanem ezt nekem nyitották ki és jön utánam mindenki és suhanunk egyik világból a másikba, egyik oldalról a másikra és gyönyörűség. De ezt csak a végén olvasom ki a szemekből, Katináéból is, bár a kisördög megszólal, hogy na ezt bezzeg Hemi nem látta, de úgy seggbe rúgom, hogy elszáll. Aztán már csak egy gyors egyórás masszázs fér bele délig, bár a felét így is végigsírom, csupa szeretet mindenütt.</div><div class="MsoPlainText">Délután eligazítás közben megint fura ugrálás és elkapom. Szóval mégiscsak bolha, bár Hemiék már megpróbálták kifüstölni a teret valami csúf irtószerrel. Viszont tegnap nem csípett. Nocsak, ennyire hat a szeretet erre a pici jószágra is vagy csak nem volt éhes? :) Tartom a két ujjam közt egész a megbeszélés végéig, aztán kiszaladok a legelőre és eldobom jó messzire. Nagyon nem is kell, ugrik magától, még jó, hogy nem felém, aminek talán a tehenek kevésbé fognak örülni, sorry. Aztán várunk a helyi népekre. Közhírré lett tétetve már több napja, hogy aki akar, jöjjön és próbálja ki, de csak lassacskán szállingóznak. Valahogy más az időhöz való viszonyuk is, mint odahaza. De azért jönnek, kipróbálják, pozitívak a visszajelzések, mindenki örül, nagy lakomát csapunk. Gavin és kis csapata rengeteg ajándékot hoz, köszönjük szépen. Megnyerem a "legrosszabb horgász" kitüntető rangot, ami azért lep meg, mert horgászbotot még csak a kezembe sem fogtam. Ja, így könnyű, nem igaz?</div><o:p> </o:p><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTQ2br01bUMDv2s4g6b11v5LJquQPs0yqutUC6eO8X8vDNNeyep_Tc-GK8EmYnm4wSV7dh1gq00-GQFpT-G-Cd2v9HSttG_tMFAn6ltqfzVcHiwrhEcI_wZ5alonnEho8MIVmFd0d80HFG/s1600/IMGP6868.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTQ2br01bUMDv2s4g6b11v5LJquQPs0yqutUC6eO8X8vDNNeyep_Tc-GK8EmYnm4wSV7dh1gq00-GQFpT-G-Cd2v9HSttG_tMFAn6ltqfzVcHiwrhEcI_wZ5alonnEho8MIVmFd0d80HFG/s320/IMGP6868.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><o:p><br />
</o:p></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-17784415882232692962010-11-29T00:00:00.000-08:002010-12-18T01:46:53.621-08:00Connectedness<div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Hétfő</b></div><b> </b><br />
<div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Mala az alvószobában pihen, pár nappal ezelőtt találtam egy hajgumit, azt ráteszem a palackomra, így legalább nem keverjük össze folyton. A víz ugyan nem szerepel a MA-URI 12 alapelve között, de azért fontos tényező. :) Délelőtt tánc, előtte Katina elcsíp és sorolja: "Man's power!" – "Open your eyes!" – "Breath!" – "Find your inner strength!". Ez sok lesz így egyszerre, mondom Neki, azt hiszem, tegnap is emiatt estem szét. De úgy tűnik, nem. Viszont két számot is végigsírok. Eszembe jut egy mondat, amit Coelhotól olvastam: "Don’t try to explain your emotions". Hagyom, hagy történjen. És ugye a mala sincs már rajtam. Ennyire ezen múlna? Milyen energia ez akkor? Vagy csak egyszerűen ilyen napom van, és olyan zenéket kaptam, amik megindítottak?</div><div class="MsoPlainText">Hemivel pedig dolgozunk tovább az issue-kon. Előjön a légzés, mint issue. Többször belenyilall szívtájékon, de úgy, hogy alig kapok levegőt. És megy körbe az ölelés, az "I love you", a hongi és egymás köszöntése és sírok megint, többször. Nem vagyok egyedül. Aztán körbeüljük Hemit, ki a földre, ki a matracokra, és beszélgetés közben figyeljük egymás testbeszédét. Kapaszkodom az ágy szélébe, minden izmom feszül, néha ellazítom tudatosan, amikor már fehéredik, de amúgy hagyom a testem dolgozni, bár nem értem, miért történik, de talán egyszer majd az is kiderül. Hemi a végén odajön: "I like watching you." Kis híján megütöm, bár nem értem, mitől ez a feszültség. Tudom, hogy nem felé irányul, de valami nagyon elszabadult és törni-zúzni akar, hát lemegyek a patakhoz és hajigálom a kavicsokat meg a kagylóhéjakat, némelyiket át a túlsó partra, levezetésképp.</div><div class="MsoPlainText">Délutáni feladat, hogy masszázs közben a fekvő fél foglalkozzon a témájával. Ágival dolgozunk együtt, a fronton beindul nála valami, mindkét keze mozog, mintha szállna. Nem tudom, mi ez, de nem pólyamozgás, az biztos. Még jó, hogy könnyen sikerül kapcsolódni hozzá, tudunk együtt dolgozni, tudom követni és támogatni, és ettől nagyszerű érzésem kerekedik. Beszélgetünk kicsit arról, mi is történt, aztán cserélünk. Jönnek a felismerések a kommunikációról. Beúszik a kép, ahogy állok a kiságyban és összehányom magam és ordítok, de minek, ha úgysem hallják meg. Az asztmáról, amikor görcsösen ragaszkodom még a levegőhöz is, és nem merem elengedni, mert félek, hogy nem kapok vissza semmit. Az allergiáról, ami ennek a folyománya, hiszen minek vegyem be, ha úgysem engedem el? Be is dugul közben az orrom teljesen. Az evésről. A táplálék azért van, hogy tápláljon. Ha annyit eszel, amennyire szükséged van, el is tudsz engedni annyit, amennyire nincs. Amit elengedsz, azzal a többi érző lényt táplálod. Ha ragaszkodsz, leáll a körforgás. Ha elengeded, azzal segíted (táplálod) a folyamatot. Ugyanaz, mint az asztma és az allergia, csak más szint, más csatorna.</div><div class="MsoPlainText">Este készülődünk a lefekvéshez, odaülök Hemi mellé, nézzük a többieket, beszélgetünk. A végén azt mondja: "You smell like an old indian. I love you." Mosolyog, megölel, puszi. "Me, too."</div><div class="MsoPlainText">Éjszaka 9 légzés, gurujóga, vadzsradal. Jönnek is az álmok, tiszta horror. Legyőzni a kígyódémont egy kukhrival. Nem tudtam a legendáról, hogy halhatatlan, ezért le tudtam vágni a fejét és így volt Erőm legyőzni és elengedni. Felébredek, telihold van, bevilágít a Marae-ba. Látom Nórit, ahogy készíti a Namkhákat és hallom anyut, ahogy valakihez beszél a telefonba: "Elköltöztek Milánóba és nyitottak egy pizzeriát." Na ezt rakjátok össze.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Kedd</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt tánc és Hemivel dolgozunk a 7 connection-nel. Haladunk a szinteken sorra, 2-2 perces meditáció után 2 percünk van leírni, ami eszünkbe jut, aztán ugyanez, csak 30 mp-es időközökkel. Közben azon kapom magam, hogy egyre gyakrabban angolul gondolkodom. Egyszerűen angolul jutnak eszembe a szavak, mondatok, gondolatok, very funny. Legalább nem kell veszkődni a fordítással. :)</div><div class="MsoPlainText">Ebéd után Katina különórát tart a fejmasszázsról, többfélét tanultam már, kicsit össze is vagyok kutyulódva, nyilván látta is előző nap, átbeszéljük, gyakoroljuk, megköszönöm.</div><div class="MsoPlainText">Tegnap este Katja megkérdezte a csoportot, kinek fáj a dereka, többen is jelentkeztek, erre mondta, hogy "na akkor holnap mutatok erre egy technikát". Ma délután, mikor összegyűlünk a teremben, Katina mondja, hogy akkor párok, hongi, fel az ágyra, stb. És amikor már ott fekszik mindenki és csend van, akkor szól Katja, hogy: "Mi van, mindenki elfelejtette, mit mondtam tegnap? Akkor, ha ezt akarjátok, ezt kapjátok!" És még legalább 5 percig lehet érezni, hogy 1) piszok mérges; 2) a csapat meg van szeppenve. Pedig fekszem. Hajni mondja is utána, hogy ott állt középen karbatett kézzel és hörrr. Dolgozott is mindenki, mint a kisangyal. Ahogy fekszem, frontnál bejön nagypapa egy kicsit és nagyi nagyon. Mondjuk épp feladat "connect to the ancestors"... Cserélünk, Hajni fekszik, Katja odajön kétszer is, egyszer a hátán dolgozik én meg a bal lábon, aztán együtt a fronton. Csodás volt, csodás! Köszönöm.</div><div class="MsoPlainText">Az időjárás pillanatok alatt változik. Ragyogó napsütésben mentünk be masszálni és csupafelhőben jövünk ki. Egyik oldalon naplemente, a másikon szakad az eső. Szép látvány, csak lehűl a levegő nagyon. Legalább tesztelem a hálózsákot, nagyon pöpec, be sem húzom, csak magamra terítem és még ki is kell dugjam a lábam, annyira meleg. Na majd a hegyekben meglátjuk.</div><div class="MsoPlainText">Este szóba kerül a délutáni figyelmetlenség, és ezzel kapcsolatban a fókusz is. Katina abszolút korrekt, bevállalja a felelősséget, Ő irányította a csapatot. Katja még megjegyzi, hogy ettől még bárki szólhatott volna, de sebaj, tanult ebből mindenki. Aztán szertartás a könyvekkel és a bölcsesség-kártyákkal. Kata Enyát énekel (I will find you), hangja betölti a Marae-t, beleborzongok.</div><div class="MsoPlainText">Fekvés, Hemi visszamegy a furulyáért, várunk az esti áldásra, rám száll a sötétség, se kép, se hang.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Szerda</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Hajnalban szúnyog ébreszt, emlék nuku. Kimaradt a vadzsradal, a guruyoga, minden. Ezen múlna? Elhatározom, hogy tesztelni és figyelni fogom. Hoppá! Mi is volt tegnap a téma többször is? Focus, focus, fous!</div><div class="MsoPlainText">A múltkori köd kutyafüle ahhoz képest, amit reggelre kapunk, ám a színei sejtelmesen gyönyörűek. Fehér szivárvány! Vagy fél halo? Remélem, valami látszani fog.</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCIXaXV_6ETy-i6CF_IbV2hl17WccR7xDJTDYi3idwP94ZOVs5mXMSQrYYh5nZz5QStrtap190-d0byvvau0fM72XG8udpv3OMc72nFSKCzI7CVhR_ZglU5VW0GU-ZvCMStnBK1_bKFEFo/s1600/DSC_0100.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCIXaXV_6ETy-i6CF_IbV2hl17WccR7xDJTDYi3idwP94ZOVs5mXMSQrYYh5nZz5QStrtap190-d0byvvau0fM72XG8udpv3OMc72nFSKCzI7CVhR_ZglU5VW0GU-ZvCMStnBK1_bKFEFo/s320/DSC_0100.JPG" width="212" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFx_35q4xfch3lCo6YaHDtu-IEYh6x15Y06sakAkw_iV21htwdjhbHVfTgmOwykjrDY52MujmPWl3tRNfo_D27M2neeZRSTg5T6EMCZUH1VcIHoTLLgLXBe0VZrdzPX5DLdaM1ao9CreI1/s1600/DSC_0101.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFx_35q4xfch3lCo6YaHDtu-IEYh6x15Y06sakAkw_iV21htwdjhbHVfTgmOwykjrDY52MujmPWl3tRNfo_D27M2neeZRSTg5T6EMCZUH1VcIHoTLLgLXBe0VZrdzPX5DLdaM1ao9CreI1/s320/DSC_0101.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc-6M_bGpgjNM9rOeh1A_HlUnbQRHlfcKWTLD1ATtWEY5C6UWyd8Kdd7xBvo1WlOyHVQHOeJp7WyhJX5UX3HukVqb0FItXaLD5ssPDy-EHRd-UKaDI-rv5qel1KqPgJXV-6j-F8kzMVNsN/s1600/DSC_0102.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc-6M_bGpgjNM9rOeh1A_HlUnbQRHlfcKWTLD1ATtWEY5C6UWyd8Kdd7xBvo1WlOyHVQHOeJp7WyhJX5UX3HukVqb0FItXaLD5ssPDy-EHRd-UKaDI-rv5qel1KqPgJXV-6j-F8kzMVNsN/s320/DSC_0102.JPG" width="320" /></a></div><br />
<br />
<div class="MsoPlainText">Kel a Nap. Állok a Marae előtt és elképesztő a látvány és az érzés, ahogy a köd szívódik fel. Mint valami vízszintes eső egészen apró cseppekből és kering és örvénylik körülöttem, és mintha rajtam keresztül is, de nem ám összevissza, hanem célirányosan repülnek a parányok keletnek, ahogy a Nap ereje szívja őket. Széttárom a karom, pörgök-forgok-vigyorgok, és minden egyes kilégzéssel küldöm minden szeretetemet és jókívánságomat hazafelé.</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt Hemi is beszáll a zenés okításba, szül(et)éstörténetet kéne táncoljunk szabadgyakorlatként, de ehhez most nehezen kapcsolódom, nem úgy, mint Piotr és a három litván nő, akik valami fergetegeset produkálnak. Hemi leállít mindenkit és felkéri Őket, hogy mutassák be újra. Benne van minden. Az első szülésén vajúdó leendő anya, a bába és a nagyszülő és Piotr, aki éppen megszületik erre a világra és tudja, hogy az Övé. Vidám meditáció következik, kölcsönkapok egy pár sólyomszemet és repülünk mindenfelé, naná, hogy körülnézek odahaza is, úgy érzem, minden rendben, így még boldogabban szállok vissza a terembe. Aztán táncolunk egy kicsit a szabadban is végre, most először vezetem a csoportot, de nem számít. (Picit visszagondolok, miért is írtam ezt így a jegyzetbe, és emlékszem, hogy volt néhány alkalom, amikor szívesen vezettem volna, de Katina mást választott és volt párszor, hogy inkább elbújtam, de ez a mai olyan mindegy volt. Nem is történt semmi lényeges közben. Vagy legalábbis nem éreztem, a többiek meg nem mondták.) Aztán visszafekszünk még egy vizualizációra, és Katina beteszi a Himalaya főcímdalát és konkrétan meghalok. A testem görcsbe rándul, szemem előtt életek és halálok peregnek gyors egymásutánban és olyan kínt érzek, mint még soha és fulladozom és rángatózom és ahogy tudom, elengedem, de jön a következő. "Ezek nem az én emlékeim!" kapaszkodom a gondolatba, de ettől nem változik semmi. Vége a zenének, lassan múlnak a rángások, ahogy kezdek magamhoz térni. A földön fekszem két matrac között, az biztos, hogy az elején még össze voltak tolva. Ülök a földön, a többiek pakolják a szivacsokat és rám se hederítenek, meglátogat önsajnálat nevű kedves ismerős is, ó de rég találkoztunk, de nem is marad sokáig, mert kinevetem jól. A harag viszont megmarad. Még jó hogy vége a délelőttnek. Elindulok a dombra, felviszem magammal, és közben tisztul a kép: azért, mert már megint nem tudok semmit, mit is teszünk, mi is történik. A kérdések megválaszolatlanok maradnak, de legalább az érzést sikerül otthagyni, ez is valami. Köszönet érte a fáknak.</div><div class="MsoPlainText">Délután Katja megtanítja a lower back technikát, nagyon élvezem. Nemsokára Ti is fogjátok. :) Aztán indul a massage session, jó az új fogás, gyorsan integrálódik. Munka közben érzem, hogy már nincs szükség a karmadzagra, a végén simán le is jön. Igazság szerint már tegnap is mocorgott, de akkor még nem volt ennyire egyértelmű.</div><div class="MsoPlainText">Este pihi, az éjszaka is békésen telik.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Csütörtök</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Hajnali három körül felébredek, hazalátogatok, minden rendben, akkor jó, alszom tovább nyugodtan.</div><div class="MsoPlainText">Szép napos időt kapunk, mehetünk a szabadba táncolni, zene nélkül. Vezetek egy Albatrost, az elején rendben megy, de utána mintha nem akarnának követni néhányan. Katina szól is: "follow the leader"!</div><div class="MsoPlainText">Hemivel issues & affiliations. Dolgozik, mocorog, de valahogy mégsem akarózik elmesélni a story-mat. Hmhm. Hogy is van ez? Megoldottuk, de mégsem? Mi hiányzik még?</div><div class="MsoPlainText">Ebéd után Vida odajön, beszélgetünk, húzok egy Wisdom-cardot. Ez olyasmi, mint otthon az angyalkártyák, vagy amit Müller Péter írt a Ji King-ből. Pounamu-t kapom. Jelentése: Healing. (Van még kérdés?)</div><div class="MsoPlainText">Délután megint új technikát tanulunk, éljen, éljen! :) Ahogy fekszem, az idei karácsonyról(!) kapok képeket, de akkor sem árulom el, nehogy azért történjen úgy. Kíváncsian várom. Csere után miközben békésen dolgozom, egy másik asztalon nagy ordítozás, zokogás, piszkosul kell fókuszáljak, hogy ne zavarjon. Kérdezgetem a testet, mit szeretne, jönnek a válaszok, de honnan? Bonusz kérdés, hogy ettől indul-e a gyógyulás vagy ez tévút?</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Péntek</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggel csodás napsütés, tánc a szabadban. Délelőtt Hemivel a bodywork alapjai. Közben megjön az eső és a szél, a "táncterem" lehűl, mire visszamegyünk, de hamar felmelegítjük. :) Hemi mutat egy kis bodywork-ot Katinán. (Itt azt írtam a jegyzetbe, hogy látom az auráját. Most viszont tudom, hogy nem az volt. Pedig hogy örültem.) A test mozdul, de ez sem pólya. Katja közben figyel a sarokból, észre sem veszem, mikor jött be - hiszen az asztalon és Hemin van a fókuszom, mint mindenkinek -, de most alig bírom levenni róla a tekintetem, mert a szeme nagyon ijesztő. Irigység, harag, féltékenység, félelem jutnak eszembe és rögtön az is, "nehogy mi is így járjunk"! Óbakker. És aztán megint a pénz. Massage 500 €, bodywork 700 €. Hol élsz, bazmeg? Kurvára nem vagyok boldog. Mérges és szomorú. Hagyom dolgozni, elmegyek sétálni, a csapatmunkáról elfeledkezve, bocsánat. Az asztalokat kellett csak előkészíteni, de akkor is. Pedig nem is megyek messzire, kb. 10 perc, azalatt a többiek végeznek. Bemegyek a Marae-ba, Hajni ott ül, mondom, sorry. "Nem baj, csak maradjak csendben, mert" – és mutatja – "Katina alszik". Ok, pardon, lehalkulok, halkan megjegyzem "különben nem is alszik, integrál". Pár perc múlva másik Hajni jön, Katina akkor kászálódik, Hajni kérdezi, hogy van. És meséli és mutatja, hogy nem aludt, csak pihent, feküdt, hogy a testében csillapodjanak a történések. Szóval akkor ez most honnan jött megint? Nem mintha számítana. Örülök, megköszönöm.</div><div class="MsoPlainText">Ebéd után kiszedik a halászhálót, amit a reggeli dagálykor úsztattak be. Odamegyek, átölelem a vízzel teli fazekat, amibe a halakat pakolják, mantrázom. Katina később jön és: "Adam, someone has told you to be here?" A haragom nagyon mélyről jön és egy pillanat alatt. Sőt, ez nem harag, utálat. Persze, hogy nem találok szavakat. Ahogy jön, úgy megy, marad az értetlenség. Bennem, hogy mit nem ért, benne talán, hogy mit teszek. Leszarom. "Miért, zavar?" (Plusz egy bazmeg magamban.) "Á, nem." "Akkor meg hagyjál, hogy tegyem a dolgom. És igen, tudod, valaki szólt, hogy itt legyek, kicsit más tudati szintről, mint ahol épp mi vagyunk." Láthatóan egy még él, azon gondolkodom, hogy el kéne engedni. Katina benyúl a fazékba, kiveszi és visszaengedi a folyóba. Muhaha. Neked ki szólt?</div><div class="MsoPlainText">Délután Linát megkérdem, van-e kedve együtt dolgozni, úgy tűnik, örül. Csakhogy session előtt Katja megkér, hogy ma inkább megfigyelő legyek. Én meg kuka fasz vagyok és nem mondom, hogy bocs, de már van partnerem, mintha nagy megtiszteltetés lenne ez a szerep. (És ide megint azt írtam, hogy majdnem mindenkinek, akik fekszenek, látom az auráját, csak hát mégsem.) Amúgy szép dolgok történnek, ahogy a fekvők dolgoznak a témáikon.</div><div class="MsoPlainText">Este esti mese, áldás, 9 légzés, vadzsradal, gurujóga. Jönnek az álmok, de értelmetlen vagy legalábbis értetlen maradok.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Szombat</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggelinél felvetődik, hogy Hemi egyik kuzinja, Gavin felajánlotta, hogy kiviszi a csapatot az óceánra horgászni meg delfint nézni, a részletek még homályosak, de mindenki örül.</div><div class="MsoPlainText">Reggeli után takarítjuk a Marae-t, az egyik matrac csurom víz. Izé, mégsem. Ez bizony szaglik. Mi a bánat, bejött a macsek? De nem, ennyit egy tucat macska minimum. Szóval történnek érdekes tisztulások mással is. Kicseréljük szó nélkül. Délelőtt tánc közben megint Himalaya, néha fura torokszorítást érzek, de semmi durvaság, mint két napja. Aztán megint új technikákat és variációkat tanulunk, tisztázunk néhány kérdést. Tánc, élet, öröm. Katina is megdícsér.</div><div class="MsoPlainText">Délutáni feladat oldani a családi ismétlődéseket. Miközben Katja adja az instrukciókat, már érzem, ahogy megváltozik a légzésem, vibrálok, aztán ahogy lefekszem, pár pillanat múlva indulnak is a történetek. Harc vagy kitérés, férfierő vagy -gyengédség, mikor melyiket használni, Katja is rásegít, ordítok vele, hogy hagyjon békén és összeverekszünk, aztán csak sírok, sírok megint és megköszönök mindent.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Itt nyissunk egy nagy zárójelet, valahogy így:</div><div class="MsoPlainText"><span style="font-size: x-large;"><b>(</b></span>Fura ezt így leírni meg belegondolni is. Főleg azok érthetik nehezen, akik még nem láttak-éreztek hasonlót. A fő kérdés az, hogy "Who am I"? Ha csak az alaphármast nézzük, azaz body, spirit és mind, akkor sejthetjük, hogy ezek sajnos nem mindig működnek együtt, vagy épp nehezen, vagy nem szívesen. És akkor a soult még bele sem kevertük, de ha nagyon bele akarjátok, akkor hallgassatok zenét. :) Mert ha folyton harmóniában lennének, akkor ezekre a bodywork-ös témákra marhára semmi szükség nem lenne. Megkockáztatom, hogy akkor semmilyen más gyógyításra sem. Ezért is merült fel bennem múlt vasárnap a "Ki irányit kit". A MA-URI bodywork felfogása szerint – és tudomásom szerint más bodywork rendszerek szerint is - ... ööö... bocsánat, szóval amennyit én fogtam fel belőle, a mind nevű játékost néha célszerű parkolópályára tenni, hogy a spirit és a body egy kicsit élvezhesse a szabadságát. Izé, élvezet. Annyira azért nem kacagjuk magunkat halálra közben, és ezt a részt még nem igazán értem, hogy miért is jár akkora fájdalommal, amekkorával sokszor. Mondjuk a macskalánynak is fáj, amikor... Na de vissza az előzőekhez. Szóval amíg a mind távol van, elég fura dolgok történnek, amit kicsit nehezen visel, ha hazatér. Azért érthető: tegyük fel, hogy elmész otthonról szabadságra, én meg belopózom és átfestem, vagy átrendezem az összes szobát, vagy átköltöztetlek másik lakásba. Valószínűleg eltelik kis idő a hazatérésed után, mire újból otthon érzed magad, már ha egyáltalán. Másrészről viszont, - ott tartunk, hogy még mindig nem vagy otthon -, én pedig megkeresem azokat a trutyikat, amiket besöpörtél a szőnyeg alá vagy beejtettél a sparhert mögé csak elfeledkeztél róla, vagy még csak azt sem, inkább tologattad, mint Pató Pál, szóval ezeket a kupacokat én jól megtalálom és kidobálom, akkor miért vagy idegbajos, ha hazajössz? Te is ki akartad dobni? Vagy még ragaszkodsz hozzájuk? Megannyi érdekes kérdés. Na most akkor ezt képzeld el ezt a játszmát gyors egymásutánban két héten keresztül, naponta többször. És ez nagyban hozzájárul jelenlegi kedélyállapotomhoz, ahogy írom ezeket a sorokat. Bár most éppen megint tisztábban látok sok mindent, köszönet érte mindenkinek, aki segített. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Ezzel ezt a szakaszt zárjuk is le, ha a témát nem is lehet, csak ideiglenesen, így ni.<span style="font-size: x-large;"><b>)</b></span></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Session után takarítunk, általában csöndben (pár napja ugyan a lejátszó bekapcsolva maradt, én meg rá merészeltem tenyerelni a play gombra, de Katina ledorongolt csúnyán), de most Katja tesz be CD-t és megszólal... Na most erősen gondolkodom, hogy próbára tegyelek Titeket connectedness ügyében, és ha már ez így felmerült, akkor meg is teszem (megfejtéseket ide lentre vagy emailbe bátran). Szóval megszólal egy gyerekdal, nem is tudtam, hogy van angol verziója is, és a mai napig nem tudom, hogy a magyar volt-e előbb, vagy ez, amit most hallgatunk, összenézünk a magyar lányokkal és készek vagyunk, kitör belőlünk a röhögés, énekeljük a magyar verziót, némileg hiányosan, de a refrén még megy. Láll-áláálál-lállá. Nyilván oldószernek is rakta fel Katja pont ezt, el is éri a célját, nálunk mindenképp.</div><div class="MsoPlainText">Ettől függetlenül folyamatosan vibrálok még mindig, főleg a végtagokban érzem, pedig már megvolt az esti áldás is, de muszáj még valamit tennem, guruyoga után nyúlok a maláért és Tara mantra beindul, köszönöm. Közben világosság-álmokat kérek és jönnek is.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Vasárnap</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Felébredek teljesen. Még csak két óra, de muszáj kimennem. Tiszta a Hold, az ég, a macs a frászt hozza rám, elmegyünk sétálni. Komolyan, azt hittem, hülyéskedik, de le sem lehet vakarni. Általában egy-két külső lámpát felkapcsolva hagynak Hemiék, hogy a holdkórosok is megtalálják a WC-t, vagy mit tudom én, most is ég néhány, hát elmegyünk egész messze, hogy ne zavarjon. Látni a Tejutat, a Holdat, Déli keresztet, hullócsillagokat, és gyönyörűséges és sírok és táncolok de akkor is (vagy pont ettől) nagyon-nagyon-nagyon pici vagyok. Nő a pára, félelmetes, ahogy hömpölyög le a hegyoldalakról és kezd körülvenni, ó persze hogy gondolatok is érkeznek hozzá, inkább elindulunk hazafelé és közeledik egy autó. Felkapom a cicát, nehogy alá szaladjon, a kocsi lassít, megáll, rendőrök bakker, hajnali 3-kor a semmi közepén! Kedvesen kérdezik, mi újság, eltévedtem vagy mi, de mondom, hogy itt lakunk a Marae-ban, csak nem tudtam aludni, ez a drága jószág meg elkísért. Kicsit azért furán néznek, de jóéjt kívánva gurulnak tovább, én meg már amúgy is kezdek álmosodni, ahogy beérek, bezuhanok az ágyba. Újabb álmok. Egyetem, fizikavizsgára készülődő diákok, nem lehet előre tudni a tételeket, persze be vannak tojva, varázsló érkezik, hogy majd segít, diákok örülnek, varázsló csatázik a proffal, de ebben a világban a fizika az erősebb, a varázserő nem tudja megolvasztani a kerítést. Kérleli a professzort: "Legalább három témakört mondjon." Prof persze nevet: "kinetika, fénytan, hőtan". Tehát megint: ha nem egzakt a kér(d)és, nem lesz az a válasz sem. Váltás. Gimi de nem a BDG, osztály, férfitanár, az osztály venni akar egy házat(!) valahol vidéken, ahol nyugalom van és nyugodtan lehet gyakorolni a masszázst(!) és ahol az az egy diák, aki mindenkit bánt és elront, nem zavarja őket. Az az egy hasonlít a Kóristák c. film (otthon megvan, szívesen odaadom bárkinek, érdemes megnézni) brutál kölkére, akit nem lehet megnevelni (erőszakkal betörni). Nem tudom, diák vagyok-e vagy tanár, nem tudom, hogy kerülök a képbe, de egyszer csak ott állok a srác mellett, engedi megfogni a kezét – pulzusdiagnosztika -, de nem változik semmi, csak gúnyos vigyor van az arcán, mintha azt mondaná, azért sem változik. Pedig nem is akarom átformálni.</div><div class="MsoPlainText">Délelőtt tánc Katinával és fókuszokkal, Hemi pedig megnyitja előttünk az Albatros új dimenzióit. Pár napja, amikor szabadban táncoltunk Kotukut, akkor pont az a tanítás jött, amit Weöres is írt: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Illetve nem bennem, hanem konkrétan én voltam a létra. Döbbenetes érzés volt, sírtam is közben. És most ugyanaz az érzés Hemivel, más tánccal és más fókusszal nagyon vicces. Vagy csak közben megértettem valamit.</div><div class="MsoPlainText">Aztán Hemivel körbeülünk, kérdezi a tegnapi történéseket, és én vagyok az első, aki megszólal és dől belőlem, bár már nem sírok, de néha azért elcsuklik. Szóval nagypapa és a háború, az üldözések és a bújtatás, a munkaszolgálat és a kitelepítés, hogy elveszteni mindent, amit a miénknek hiszünk, szó szerint nem tudom lefordítani, de az érzések átmennek, mert nagy csönd lesz, akkora, hogy utána senki nem akar beszélni. Pedig én még mázlista vagyok, van köztünk olyan, akinek édesanyja, nagyanyja az életét áldozta a szabadságért. Aztán eszembe jut az apai ág, mármint, hogy arról nem tudok semmit. Már megint ez a fránya kommunikáció. Lesz miről beszélnünk otthon.</div><div class="MsoPlainText">Már megint el vagyok anyátlanodva, nyilván a délelőtt is közrejátszik, még Ági is kérdezi, mi van velem, de kitérő választ adok. A session előtt Katja a testrészekről és a MA-URIs jelentéstartamukról tanít. Kristina megkérdez, van-e kedvem együtt, persze. Fekvés közben már megint vibrál a felsőtestem, nem olyan erős, mint tegnap, az érzések sem annyira, és képek sem jönnek. Azért valami csak történik, front közben a zenére beugrik Hemi, ahogy kifigurázza a tánctanárt, röhögök irgalmatlanul. Hemi odajön in reality, kopogtat szívtájékon, "who are you?", azonnal feltör a válasz, "who dare to ask?", de nem engedem kimondani. Kristinán meg nem történik semmi és ez zavar. Azt érzem, nem akar megnyílni, csak azt nem tudom, ez az érintésemnek szól, vagy kicsit elfáradt (tegnap is, tegnapelőtt is történtek vele események) és inkább csak egy jó masszázst akar. Egy másik asztalon közben iszonyat sikoltozás zajlik, meg is zavar rendesen, összekutyulódik bennem minden. Gondolat érkezik "ez életem második legrosszabb masszázsa (mármint amit én adok)", szerencsére az első nem jut eszembe, de nem hagyom eluralkodni, így is nagy a zűr, néha a kezeimet is összekavarom, elég fura így. Aztán valahogy csak letelik, de nem vagyok felhőtlenül vidám. Gyorsan feltakarítunk, vacsi és fekszem ízibe, illetve hát már előtte is. És jönnek a mondatok meg a kérdések saját magamhoz, a nagy részére már nem emlékszem, de legközelebb bekapcsolom a diktafont akkor is, mert félhangosan kis mondom őket, hogy kívülről is halljam, meg hogy a fene enné meg, csak fel kéne tölteni.</div><div class="MsoPlainText">Szóval vacsora után fekvés, bújok magamba, felveszem a malát – egy hét után először – és Tara megint jön magától, hálásan köszöntöm, el is alszom, pedig még sehol 10 óra, az esti imára félig felébredek, de csak éppenhogy. Álom kicsit zagyva, mert itt vagyok NZ-n, aztán hazarepülök egy pillanat alatt, összeszedem Áront, Bencét és Bertet(?) és megyünk raftingolni, kocsival, de nem Szlovéniába, hanem kb. Egyiptom felé, csak ott átszállunk és vissza NZ, de közben megállunk valami szálláson, de aludni nem tudnak a fiúk az időeltolódás meg egyéb feszültség (ezt nem tudom mi, csak éreztem) miatt. Aztán valahogy csak idejutunk, de ez addigra már nem is NZ, hanem idegen hely, ahol már korábbi álmomban pedig tuti jártam, de nem ismerem fel, és a csapat, akikkel megyünk, szintén ismerős, aztán sötétség.</div><br />
Kívánok Nektek világosabbakat.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-25414672182101701202010-11-22T00:00:00.000-08:002010-12-12T21:43:14.249-08:00Ráhangolódás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw-IWgVqofESI5E8U4QNyZ5A_F0rlBbL9dXhoQqwR9zccsewzlYNt66ahn6PcNoBSC4QsEnGDXUZ9z6EFl5c1uPceA8jCLxbG_DzHMmyB-NMvONfzHVuElcMpvjMEotIGM7ka6grbj4or4/s1600/Photo-0021.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5FNFK8f1vk93TnGEVRe4W7xzv21hw1RJ5IFLGLle-ak8bRzYa24CsXKSvVAx6NIij6_wZMlDHaMNEaXnSWstZGYT5bsXrXUyI93VZBxpXJaTPKu-bAXmXyYx0Sa1XfAuo017bmgqOVkzD/s1600/Photo-0022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><br />
<div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText"><b>Hétfő (még mindig)</b></div><div class="MsoPlainText"><o:p><br />
</o:p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLn24rLcvyionIIUWh2GPvi1PfQZWdE_g-lbMMubGYsz21x3A7aOaa3wG4DJU8tVNIQgJF-KDHAVgzXiNNLS7xWyflSag3u7T_PN-CmVVwu60anfBdRBET8BoqMLTl8WC35J-5HcFQ79fV/s1600/Photo-0019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><div class="MsoPlainText">Kipakoljuk a legszükségesebb holmikat, bekapcsoljuk a fagyasztót, hoztunk párnákat, huzatot teszünk rájuk, előkészülünk a többiek fogadására. A fülem sajnos egyre tropább és már piszkosul fáj is, ha böffentek, vagy ha ásítok, csipi sem segít, mivel ezzel kapcsolatban vannak is fenntartásaim, pedig hányszor megtapasztaltam már, hogy másokon működik, és valahogy mégsem megy, ha magamon kell. Hit, korlát, affene. Különben már tegnap megjelent a gondolat, hogy el kell menni dokihoz (nem azért, hogy másra hárítsam a felelősséget, hanem tudni akarom, van-e bármi gyulladás vagy egyéb disznóság), és most sem hagy nyugodni, szólok is Hemiéknek, hogy ez tarthatatlan, el is visznek. Kitöltöm a szükséges papírokat, a recepciós hölgy mikor meglátja, hogy honnan jöttem, széles mosollyal közli, hogy "jó napot". Beszédbe elegyedünk, kiderül, hogy némi rokonsága él Európában, de Magyarországon csak átutazóban szokott, ennyit tud összesen, azért örülök. Fiatal asszisztens srác érkezik, bekísér egy kis függönnyel elválasztott szobácskába. Kérdezi, mi újság, elmondom Neki is, plusz feltesz még egy halom kérdést (allergia, gyógyszerek, anamnézis), minden megy egy számítógépbe rögtön, tisztára, mint a filmekben. Mikor végzett, közli, hogy mindjárt jön egy doktor néni, addig ücsörögjek nyugodtan, elköszön, behúzza a függönyt. Ugyan ki van írva, hogy fényképezni tilos, de ezt nem hagyhatom ki.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLn24rLcvyionIIUWh2GPvi1PfQZWdE_g-lbMMubGYsz21x3A7aOaa3wG4DJU8tVNIQgJF-KDHAVgzXiNNLS7xWyflSag3u7T_PN-CmVVwu60anfBdRBET8BoqMLTl8WC35J-5HcFQ79fV/s1600/Photo-0019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLn24rLcvyionIIUWh2GPvi1PfQZWdE_g-lbMMubGYsz21x3A7aOaa3wG4DJU8tVNIQgJF-KDHAVgzXiNNLS7xWyflSag3u7T_PN-CmVVwu60anfBdRBET8BoqMLTl8WC35J-5HcFQ79fV/s320/Photo-0019.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><o:p> </o:p><o:p> </o:p></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhknU7pcHkYka322atR7UW83hLOtDDm0cbkijClW2Q8pzb88APceo1IO1AFmFoyFdKaD5EBh-sJ6fYZsJJ2frFyTT_pqJB3MLp2PpNDr38vYnY52QNre30WW1rS3v7DfoWeIVKniqAUdnt/s1600/Photo-0018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhknU7pcHkYka322atR7UW83hLOtDDm0cbkijClW2Q8pzb88APceo1IO1AFmFoyFdKaD5EBh-sJ6fYZsJJ2frFyTT_pqJB3MLp2PpNDr38vYnY52QNre30WW1rS3v7DfoWeIVKniqAUdnt/s320/Photo-0018.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><o:p></o:p></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText">Érkezik is hamar, Neki is el kell mesélni mindent, utána alaposan belenéz mindkét fülembe. Szerencsére megerősít abban, amit amúgy is tudok, hogy tele van zsírral, és megnyugtat, hogy nincs gyulladás vagy sérülés, de azért felír valami fülcseppet. Elköszönök mindenkitől, fizetek, útba igazítanak a gyógyszertár felé, megtalálom hamar, kiváltom és megyek vissza a táborba. Katinába ütközöm, szemmel láthatóan ideges, panaszkodik az internetre, meg hogy nem tud csatolni a leveléhez valami fontosat a pendrive-járól, bár a recepciós néni felajánl némi segítséget, de ez kevéssé nyugtatja meg. Ha már úgyis erre járok, megkérdem, hogy is van itt a net, és eljön megint a pillanat, amikor csúnyán felhúzom magam, van ugyan internet-szoba (jó pénzért), ahol elvileg lehet USB-s eszközöket csatolni, de úgy tűnik, vannak nehézségek, illetve van WiFi is, de hát az sem jár csak úgy a szobákhoz, hanem rohadt drága. Na ekkor lesz nagyon elegem és elküldöm ezt az egész fucking expensive country-t mindenhova és visszamegyek a city-be mobilnetet vadászni. Van T-Mobile és Vodafone, egyértelműen az utóbbi az olcsóbb (bár az otthoni árakkal... de ne hasonlítgassunk, nyilván mások a fizetések is), remélhetőleg jó lesz a lefedettség is. Megveszem, kipróbálom ott helyben, működik, hurrá, vissza a kempingbe. Ezek itt visszafelé menet készültek, ím, a helyi csontkovács rendelőjének fala, nekem nagyon tetszett.</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw-IWgVqofESI5E8U4QNyZ5A_F0rlBbL9dXhoQqwR9zccsewzlYNt66ahn6PcNoBSC4QsEnGDXUZ9z6EFl5c1uPceA8jCLxbG_DzHMmyB-NMvONfzHVuElcMpvjMEotIGM7ka6grbj4or4/s1600/Photo-0021.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw-IWgVqofESI5E8U4QNyZ5A_F0rlBbL9dXhoQqwR9zccsewzlYNt66ahn6PcNoBSC4QsEnGDXUZ9z6EFl5c1uPceA8jCLxbG_DzHMmyB-NMvONfzHVuElcMpvjMEotIGM7ka6grbj4or4/s320/Photo-0021.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText">Ezt pedig ajánlom többek között a Te szíves figyelmedbe, kedves bátyám, kutyautaztatós célokra, szerintem zseniális. :)</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5FNFK8f1vk93TnGEVRe4W7xzv21hw1RJ5IFLGLle-ak8bRzYa24CsXKSvVAx6NIij6_wZMlDHaMNEaXnSWstZGYT5bsXrXUyI93VZBxpXJaTPKu-bAXmXyYx0Sa1XfAuo017bmgqOVkzD/s1600/Photo-0022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5FNFK8f1vk93TnGEVRe4W7xzv21hw1RJ5IFLGLle-ak8bRzYa24CsXKSvVAx6NIij6_wZMlDHaMNEaXnSWstZGYT5bsXrXUyI93VZBxpXJaTPKu-bAXmXyYx0Sa1XfAuo017bmgqOVkzD/s320/Photo-0022.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText">Épp időben érek vissza, készítjük a vacsit, megérkeznek, örülünk. A házak mögötti kiserdőben Hemiék szerveznek egy kis köszöntést, kapunk némi áldást, hongizunk és irány az ebédlő. Vacsora közben megkapjuk a csoportbeosztást, megbeszéljük a következő napi teendőket, és már mehetünk is aludni.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Kedd</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">A reggelit már a Meal Group készíti, nekünk még sok dolgunk nincs, ismerkedünk, beszélgetünk. Délelőtt egyesével felküldenek minket a hegyre, a helyi kilátóhoz. Utálom. A kirándulás rendben van, bármikor bárhova felmászom (tudom, de nagy a szám, csak próbáljam ki egyszer 4000m fölött), de most kényszer-érzésem van. Mintha látnád a vihart közeledni, és előtte a rászólnál a sarokban ülő pókra, hogy ugyan már, legyen szíves és szője visszafelé a hálóját. Itt meg: rajta, másszatok fel és közben érezzetek valami hűdehű spirituálisat. Mintha az menne parancsra. Amikor kérésre sem szokott mindig, nálam legalábbis. Megtalálom az ösvényt, közben még morgolódom kicsit, közben figyelek is: kifelé, hogy milyen a környék (tényleg nagyon szép) és befelé, hogy melyik részem ellenkezik. Megvan a patak is, kacsák és egyéb vízimadarak úszkálnak és még csak kenyeret sem hoztam. Sebaj, van itt egy kuka, de csak egy használt pelenka van benne, pedig igazán lehetne némi maradék kaja is, hiszen nagyszerű piknikező helynek tűnik. Megígérem nekik, hogy még visszajövök. (Nektek is meg magamnak is, legalább fényképek miatt.) Hemi azt mondta, hogy sós a vize, mert itt a torkolat a közelben, meg dagálykor az áramlások ésatöbbi. Naná, hogy megkóstolom. Naná, hogy nem sós. Biztos apály van. Ha már úgyis benne vagyok, át is lábalok a túlpartra, pár méterre ugyan van egy fahíd, azon vezet a gyalogút, de nem érdekel, elvégre felfedezőset játszom, nem turistásat. Félúton sem járok, hallok egy helikoptert közeledni, remélhetőleg a parti őrség és felszólítás nélkül a vízbe ágyúznak, amiért a tilosban járok. Ebből is látszik, mennyi marhaság jut az eszembe, amikor mérges vagyok. (Ha belegondolok, máskor is. :) És persze ki lehet vetíteni bárkire, hogy most Rád haragszom emezért vagy amazért, vagy bármilyen helyzetre (ami ugye még viccesebb) de tudom jól, hogy ezzel csak saját magam felelősségét szeretném a másik fél vállára tenni. És persze, hogy nem történik semmi (dehogynem, eszembe jut Szlovénia is, hogy mennyit bohóckodtunk az ottani hasonló vizekben és igen, nyilall egy picit), békésen átérek a túlsó partra. Ha már így alakult, vissza sem veszem a cipőmet, mezítláb mászok tovább felfelé, hol a kijelölt ösvényen, hol meg a fák között, a kanyarokat levágva. Egyértelműen ez az utóbbi a kényelmesebb, mert nincs kavicsokkal felszórva, de megfogadtam, hogy nem veszem vissza, amíg fel nem érek, hát akkor legyen is így. Közben kis híján rálépek egy kb. félkörömnyi pókra, ami amúgy tisztára olyan, mintha madárpók lenne, csak hát kicsiben. Ki tudja, lehet, hogy tényleg az, csak még gyerek. Kicsit még nézegetem, aztán haladok tovább, hamar elérem a kilátót, ahonnan még csak ki sem látni, aaaoooááárrrggghhh. Pedig Hemi ehhez is fűzött megjegyzést, hogy innen keletre a következő szárazföld már Chile. Nem gondoltam komolyan, hogy ellátok odáig, de innen nekem egyelőre csak a város látszik, az meg nem érdekel, húzok vissza, és akkor hívogat egy ösvény. Senki emberfia nincs a közelben, végre körül is nézek és figyelek és leülök és akkor egy csöpp kis madár odaszáll mellém és énekel. Akkorka, hogy kettő-három simán elférne a tenyeremben, és olyan zöld, hogy nem is látszik, amikor nem mozdul, de a hangja gyönyörű. Nem nekem dalol, nyilván területet jelez vagy épp a tojókat hívja, de azért olyan, mintha mégiscsak ez picit. És így lassacskán megnyugszom, baktatok visszafelé és akkor eszembe jut Pécs és az ottani séták. Itt ugyan másmilyenek a fák, de a könnyem ugyanolyan nedves. Leérek és semmi kedvem visszamenni még a camp-be, hát elindulok a másik irányba a folyó mentén felfelé és pár perc múlva ki is érek az erdőből, száz métert kéne még menni és már forgalmas utcán találnám magam, de ezt végképp nem szeretném, inkább visszafordulok. Ekkor megindul bennem valami és elkezdek futni és nagyon dimbes-dombos-kanyargós az út, hát felfelé lehet nekifutni lefelé meg rohanni, mint az őrült, és hallom Andrást kiabálni, hogy "nyújtsd a lépést"! Ettől megint kicsordul a könnyem és a harámból valahonnan nagyon mélyről feltör egy ordítás én meg szaladok és lejtőn lefelé kinyújtom a karjaimat is, hátha egyszer tényleg sikerül, hátha ez is csak egy álom, és közben kiáltozok tovább, mint egy szárnyaszegett pterodactylus. Aztán csak csend és megállás és csak azt hallom, ahogy a szívem zakatol, "du-dumm-du-dumm: minden rendben" és érzem, hogy megint magam mögött hagytam némi trutymót, valószínűleg nem is keveset.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Mosolygósabban érek vissza a táborba, Kriszta rámnéz és közli, hogy Ági rosszul van. A többiek is ott bóklásznak, de rájuk sem hederít. A kérdés, hogy tudok-e segíteni, fel sem merül, segítséget vár és pont. A szobában épphogy elfér egy ajtó nélküli szekrény és egy emeletes ágy, az alsón fekszik és fogja a fejét. Oda se tudok ülni mellé rendesen, mert beverném a fejem, és azt sem tudja, ki vagyok, de ezek mind piszkosul nem számítanak, a kezem a következő pillanatban már a haráján van, és azonnal befogad, érzem a kapcsolódást és hallom, hogy gyomor és vezetik a kezemet és működik minden. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Ahogy végigkezelem az egyik lábát, kiugrik az ágyból, a ház mögött még könnyít magán és visszafekszik. A másik lábához alig érek hozzá, jönnek a kérdések, de valahogy nem arra vonatkoznak, mit evett és mikor. Megbeszélünk mindent, betakarom, és már alszik is, mi meg mehetünk ebédelni. Visszanézek a szobába, Ági békésen alszik, még a csótány sem zavarja. Ez amerikai fajta, amilyet eddig csak filmekben láttam, talán nem olyan csúnya, mint az otthoni német, viszont legalább remekül mászik a falon is, inkább kitessékelem, de csak azért, hogy meg tudjam mutatni Nektek is.</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWrZjiDY9DAO31HDsYrLkTAIhYCb6Bx7G3B7Uv8iCYPSmger4td8-Lk3kWXs-M5stAdi5RD-gR96W3681jiPW_SH3nXtCIgyCvU3YlUvsUhiLXfBZ_bnoRtw4BcUAoUz2HCaDxhhicqASS/s1600/Photo-0023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWrZjiDY9DAO31HDsYrLkTAIhYCb6Bx7G3B7Uv8iCYPSmger4td8-Lk3kWXs-M5stAdi5RD-gR96W3681jiPW_SH3nXtCIgyCvU3YlUvsUhiLXfBZ_bnoRtw4BcUAoUz2HCaDxhhicqASS/s320/Photo-0023.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<div class="MsoPlainText">Utána csoportonként összedobjuk a pénzt (fejenként 120$), elkészítjük a heti menüt (amit nekünk kell főzni, ha majd ránk kerül a sor) és ennek megfelelően a bevásárlólistát, bemegyünk a városba, megkeressük a helyi Tesco-t, amit itt Pak'nSave-nek hívnak, felírjuk az árakat, ötletelünk. Na nem mintha nagyon odafigyelne rám a három leányzó. Nekem ugyan egyértelmű, hogy ki lesz a főnök a konyhában, és nem is vágyom efféle babérokra (bár Anikó itt motoszkál a fejemben), de akár bosszantó is lehetne, hogy ha mondok valamit, azt vagy meg sem hallják, vagy lehurrogja valamelyikük, ám egy ilyen nap után azért sem fogok mérgelődni. Inkább menjünk aludni békével.</div><br />
<br />
<div class="MsoPlainText"><b>Szerda</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggel még félálomban vagyok, amikor megkapom a beszédet, megköszönöm és kérek erőt, hogy el is tudjam mondani, közben megint sírnom kell, jól kezdődik ez a nap is, mondhatom. Ha még nem említettem volna, nem kis feladat vár majd, ha megérkezünk, merthogy szertartás szerint (Powhiri) fogjuk üdvözöljük egymást, beszéddel, énekkel. Az hagyján, hogy beszélni fog a helyi törzsfő és Hemi, mint az érkező csoport vezetője, na de miután négy különböző országból jöttünk, mind a négy ország férfiemberének is illik brekegnie valamit, jelen esetben nekem is, mivel kis hazánk egyetlen hímnemű képviselője volnék. Ki tudja mennyi ember előtt, magyarul is, angolul is, ráadásul nótázni is, sejthetitek, hogy kitört a frász. ;) A lányok kedvesen megnyugtatnak, hogy énekelni már együtt fogunk, na ja, csak addig jussunk el valahogy. De ez igazából még tegnap esti történet, ma reggelre erős vagyok és bátor, és örömkönnyek hullnak. Fura dolgok ezek.</div><div class="MsoPlainText">Még egy gyors utolsó chat, köszönöm Mindenkinek, pakolunk, reggelizünk, beülünk a buszokba és irány a Pak'nSave. Edi ül mögöttem és magyaráz a fülemről, hogy vese és vetélés is lehetett anyai ágon, és se szó se beszéd, belekönyököl az E-21-embe. Anyád! Mondom Neki, hogy az epehólyag bazmeg, és nem vese. Nem lepődik meg, hogy honnan tudom, csak mondja, hogy az is a fül körül megy, én meg mondom, hogy tudom, de ettől még nem kértem, hogy nyomkodjon, pláne nem erővel, de csak nyomja a szöveget, de legalább engem nem. Elszaladunk vásárolni, másfél óránk van mindent megvenni, de közben nem hagy nyugodni ez az Edi gyerek, mielőtt mennénk tovább, megkérdezem Tőle, hogy mondd csak, amiket menet közben mondtál, azokat azért mondtad, mert ezt TANULTAD vagy mert ezt ÉREZTED? És visszakérdez, hogy "does it matter"? "Hogy a picsába ne számítana, hülyegyerek" száll el az agyam megint, és meg is találom a szavakat. Valószínű látható, hogy lilul a fejem, nem szól semmit. Inkább átülök a másik buszba, amúgy is megbeszéltük, hogy gyakoroljuk menet közben az éneklést. Megírom az utolsó bejegyzést, aztán lekanyarodunk a főútról egy makadámútra, és azon zötyögünk vagy 20 percet őserdőn keresztül. "Ha akarnánk, sem szökhetnénk meg innen" jegyzi meg valaki, amúgy csodaszép.</div><div class="MsoPlainText">Megérkezünk Waikare-ba. Emlékeztek a bálnalovasban arra a gyönyörű faragásokkal teli Marae-ra? Na merthogy ennek köze nincs ahhoz, meg is lepődöm alaposan. Méghogy nincsenek elvárásaim, muhaha. Négy idős ember és kb. 8 óvodáskorú fogad minket, ettől voltam úgy betojva, gratulálok. Lezajlik a Powhiri, Hemi gratulál a beszéd után, Kata pedig megjegyzi a végén, hogy ragyogtam közben, aminek kölcsönösen örülünk. Megtalál a helyi cicc is, nagyon bájos.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLBzYtFvH6x1EShQXMngSBrkEwhG4AjufqaVwSV7Um4M9SWeHzOtlpE0Z7KnUox9eRKpMs-ECzc25YUDwTTAmjSdtN2NBbKTOt6-Hjdc2_zDMIQqHWbFAMzUD0s1bBaySiOyBwg4paPKMb/s1600/IMGP6011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLBzYtFvH6x1EShQXMngSBrkEwhG4AjufqaVwSV7Um4M9SWeHzOtlpE0Z7KnUox9eRKpMs-ECzc25YUDwTTAmjSdtN2NBbKTOt6-Hjdc2_zDMIQqHWbFAMzUD0s1bBaySiOyBwg4paPKMb/s200/IMGP6011.jpg" width="132" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText">Vacsit kapunk a helyiektől, közben eligazítást Hemiéktől, fürdés, fekvés, esti mese, orrfurulya-kísérettel, megnyugtat és elringat, még eszembe jut Edi, hogy magamban leidiótáztam és meghallom, hogy csak nem volt tudatában. Vagyunk ezzel így egy páran. Még bocsánatot kérek és elalszom.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Csütörtök</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggeli közben további instrukciók, miénk a vizesblokk és környéke, mármint takarítás szempontjából. Tele van kaszáspókkal. Óvatosan telepítgetem őket kifelé és közben mantrázom és töprengek. Attól tartok, ha otthagyom őket, a következő heti csoport kevésbé finoman fog velük bánni, de találok megfelelő helyet, ami hasonlóan árnyékos és nedves, mint a fürdőszoba és úgy tűnik, sokkal inkább használaton kívüli. Vannak, akik furán néznek, amikor egy vödörnyi pókkal rohangászom, de nem szólnak. Aztán belevágunk az első délelőtti session-be, tánc, beszélgetés Hemivel, megint tánc, megint Hemi és már el is telt a délelőtt.</div><div class="MsoPlainText">A Meal Group elszalad ennivalót készíteni, addig folytatom a póktalanítással egybekötött takarítást. Lehet, hogy a női részleg még koszosabb, mert nem jönnek zargatni. Ebéd után leheveredek a matracra és próbálok írni, de tollal-papírral nem megy. Mire leírnék valamit, elszökik a gondolat és már teljesen más van a helyén. Addig töprengek ezen, amíg elalszom. Katja ébreszt, még egy sort sem írtam, de most nincs is rá idő, mesél és osztja a délutáni feladatot, merre menjünk, mit csináljunk. Megint elővesz a keddi érzés, hogy a fenébe lehet olyan nagy lelkiségességet érezni külső késztetésre, de igyekszem elengedni és elmegyek a fákhoz</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-jxV214wx3unykd-fYp66IM3WFE2Rq9GbjNCh9DNDq8zMZnlFlYlLqKZALOWP__y9uYdiRrcdyCEEnYZpaKc9fvLx_-Xq1mmBBBuPHVjLh-2ONBR8PTM7CuAJksTLaXSkU9hFLULP1qTC/s1600/Photo-0037sm.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-jxV214wx3unykd-fYp66IM3WFE2Rq9GbjNCh9DNDq8zMZnlFlYlLqKZALOWP__y9uYdiRrcdyCEEnYZpaKc9fvLx_-Xq1mmBBBuPHVjLh-2ONBR8PTM7CuAJksTLaXSkU9hFLULP1qTC/s320/Photo-0037sm.jpg" width="240" /></a></div><div class="MsoPlainText"><o:p></o:p></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">a patakhoz</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtGIKi-JtQ5cwVyfShDQeFc4cK5s6vRrZVet42vFiMyk4soumkLaZaefUHkDIjBdATpkzv9Vi98TUg2Esdm5PHK6fTVPIqWozFyPJ6pJlLVl08aZYAWZ33rsL9aLdT10XLR60thVomYH14/s1600/IMGP6061.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtGIKi-JtQ5cwVyfShDQeFc4cK5s6vRrZVet42vFiMyk4soumkLaZaefUHkDIjBdATpkzv9Vi98TUg2Esdm5PHK6fTVPIqWozFyPJ6pJlLVl08aZYAWZ33rsL9aLdT10XLR60thVomYH14/s320/IMGP6061.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><o:p></o:p></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">a dombhoz</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><o:p></o:p></div><div class="MsoPlainText"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHjsXU_vwjJwdfpDyUaY1SI7Ih_97JN9pFt_m1KeTPRDs5uWodY8cvC_eyBrWs-7oTdMSXXUazmP6PoQFqPkRL_yS_DpkF8jM0IT_GIMrBOqZ6SuE3UT_La-eb7KprMuzTqTXLdrym3ShD/s1600/DSCN3982.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHjsXU_vwjJwdfpDyUaY1SI7Ih_97JN9pFt_m1KeTPRDs5uWodY8cvC_eyBrWs-7oTdMSXXUazmP6PoQFqPkRL_yS_DpkF8jM0IT_GIMrBOqZ6SuE3UT_La-eb7KprMuzTqTXLdrym3ShD/s320/DSCN3982.JPG" width="240" /></a></div><br />
<br />
és az urupához</div><div class="MsoPlainText"><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoSMzPJurQWS0PY91p8xRYU30702-p-T1NojmFptZWkAFCalnzZNwC986iCVuv6Df4BDaNCdjeE6_ZqRsDgsPfgAwnMoRzPMoyThHf_HdUSyGgT3ZYEwDxyjV3q1kqKEiWXl_25dLb1SWM/s1600/IMGP6012.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoSMzPJurQWS0PY91p8xRYU30702-p-T1NojmFptZWkAFCalnzZNwC986iCVuv6Df4BDaNCdjeE6_ZqRsDgsPfgAwnMoRzPMoyThHf_HdUSyGgT3ZYEwDxyjV3q1kqKEiWXl_25dLb1SWM/s320/IMGP6012.JPG" width="320" /></a></div><br />
<br />
<div class="MsoPlainText">ahogy a többiek is és közben elindul bennem a "Down to the river to pray", hát nekiállok énekelni, aztán táncolni, aztán kiabálni, aztán Padmasambhava mantrázni, és közben kapom sorra a tanításokat, köszönöm, köszönöm, köszönöm. A dombról lefelé jövet Laura szegődik mellém, kérdezi, mit énekeltem, merthogy szerinte very powerful volt. Hűha. Még csak észre sem vettem, hogy van ott valaki. Beszélgetünk, bár akadozik bennem az angol, talán nem arról beszélek, amiről kéne, vagy még nem vagyok teljesen magamnál, de azért pár gondolatot sikerül megosztani, mielőtt az urupához érnénk. Elválunk, bemenni még nem szabad, de van egy sír, ami odahív magához. Leülök kívül, beszélgetünk, hallgatunk, ismerkedünk.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Este mesélés, immár interaktívan, körbeüljük Katját és Hemit, és tessék, lehet elmondani, kivel mi történt, mit látott, mit érzett. Először önkéntes alapon, aztán válogatnak. Néha összevillan a tekintetünk Katjával, de nem szólít. Szép lassan eltelik az idő, fogmosás, fekvés. Előtte még megkérdezem Katját, hogy miért nem kért engem is. Azt mondja, azért, mert "I didn't volunteer". Hm. Mondjuk 2-3 emberen kívül a többiek sem tolongtak. Fekvés közben még töprengek a válaszon, és úgy tűnik azért nem, hogy tovább tudjam gondolni a délutáni eseményeket. Kia Ora. Persze vannak, akik ismerik egymást, de azért nagyjából még mindenki idegennek számít és hát picit Ti is ismertek már, nehezen osztom meg az ilyen gondolataimat ismeretlen társasággal, és érezhetően nem én vagyok az egyetlen. Majd csak alakul ez is.</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Péntek</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Reggelre mindenütt pára és köd fogad minket.</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfLuvuOAXGZfAocgPsZSGYuK7WcHVIPTLL3JRx3ZmZwc0eFdozI32TNm4-w_Rfhj5SZR7TeVFx3gP3aK30H183_KuIQ3-a5WrSLGXI9VOJfCX5LT9Q6c3hZSy078G7iEHpiYDRN7R3tSuH/s1600/DSC_0067.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfLuvuOAXGZfAocgPsZSGYuK7WcHVIPTLL3JRx3ZmZwc0eFdozI32TNm4-w_Rfhj5SZR7TeVFx3gP3aK30H183_KuIQ3-a5WrSLGXI9VOJfCX5LT9Q6c3hZSy078G7iEHpiYDRN7R3tSuH/s320/DSC_0067.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText">Délelőtt tovább tanulunk. A maori felfogás szerint is van body és mind, plusz van soul és spirit, csakhogy ez utóbbi kettő nem ugyanaz. Jó, tudom, a spirit-nek is jó csomó jelentése van, de most kifejezetten a szellemi dolgokról beszélek. És tovább táncolunk. Katina rám szól többször is, "breath, breath, breath"! (Jó szeme van. Később beszélek is vele erről, megemlítem az asztmát meg az allergiát, megígéri, hogy "I will keep an eye on you", megköszönöm.) Tudom, hogy ezzel még sok a dolgom, nem is itt lennék, ha nem lenne ugyebár, de legalább a csípőm mozog (Nóri, köszönöm azt az utolsó kezelést). Így hát a légzésen a fókusz és a következő tánc közben érzem, ahogy nyílik baloldalt, de még mennyire és bizony fáj és nyilall piszkosul, de érzem, hogy jóféle, hát hagyom, a végére kicsit nem is kapok levegőt, de rendben van, amúgy is megyünk pihenni egy kicsit, vizualizáció következik. Na de fekve? Rómában, mint a rómaiak, tartja a közmondás, ám legyen, kissé parázok ugyan, hogy bealszom, de jó a vétel :) és jön a kép is, nagyon szép családfánk van, tudtátok? És a vicces az, ahogy néhány ágon bevillanok saját magamnak, ilyet sem láttam eddig.</div><div class="MsoPlainText">Délután most már bemehetünk az urupába, meglátogatom Sámsont, és ahogy sejtettem, nem élt túl sokat. Mi mindenre lehet elég 9 óra? Záporoznak a kérdések a könnyeimmel együtt, meg sem lepődöm. Az esti körbeszélgetésen fel is teszem mindet, tapintható lesz a csend. Katja feltesz pár kérdést azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent nekem mindez és megkönnyebbülök, ahogy kibeszéljük az érkező válaszokat.</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><b>Szombat</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">Szeretünk. Mindenki odamegy egy másikhoz, bemutatkozunk, kimondjuk a bűvös szavakat: I love you, és megöleljük egymást és örülünk és ragyogunk. Táncolunk és játszunk. A MA-URI szerint 4 világ, 4 különböző szint van (erre most nem térek ki részletesen), ezekhez próbálunk kapcsolódni tánc közben. Bár most épp nem is tánc, inkább páros játék, villámgyors átmenetekkel, párok születnek és szétválnak. Végén Linával kerülünk össze és egy hullámhosszra pillanat alatt. Valami megfoghatatlan történik, aztán csak állunk és vigyorgunk, mint a tejbetök. Távolról hallom Hemi hangját, ahogy magyaráz, te jó ég, mintha rólunk beszélne és tényleg. Félreállítja a többieket és felkér minket az ismétlésre. Mintha az csak úgy menne magától, mondom magamban, és már érzem is, ahogy a gondolat blokkol, hát igyekszem elengedni azt meg pláne, hogy mindenki figyel. (Tudnám, miért van ez, hogy vannak olyan helyzetek, pillanatok, amikor kifejezetten zavar, ha figyelem középpontjába kerülök, máskor meg nagyon is élvezem.) Így aztán messze nem sikerül olyan jól, mint az első spontán, de azért érezhető, hogy valami csak átmegy a többieknek is.</div><div class="MsoPlainText">Délután a kapcsolatokon van a hangsúly, 7 szinten: God, Mother, Father, Beloved one (spouse or girl/boyfriend and so on), Children, Myself, Death. Keressük, melyik kapcsolódás megy a legnehezebben, hol vannak akadályok, fájdalmak, fel nem dolgozott történések, amiket végre itt lehet hagyni. Sírunk, kiabálunk, néha akadozunk, de figyelünk egymásra. Szép történetek buggyannak ki és oszlanak fel a térben. Gyógyulunk.</div><div class="MsoPlainText">Este gurujóga és vadzsradal és kérek álmokat és jönnek is...</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText"></div><div class="MsoPlainText"><b>Vasárnap</b></div><div class="MsoPlainText"><br />
</div><div class="MsoPlainText">...de még reggelre sem értem őket. Már megint ez a nyavalyás dualitás. Közben végre kisüt a nap, csak a szél akarja lefújni a fejünket, szép kis nyár, mondhatom. Táncolunk tovább. Még mindig az álmok körül motoszkálok, el is vesztem a fókuszt, sőt, igazán meg sem találom az elején. Katina jön is, próbál terelni (Breath, Open your eyes and Find your main power), tudom, hogy csak segíteni akar, de valami nagyon útban van, szétesek teljesen, ilyen sem volt még, köszönöm ezt a tapasztalást is. Talán túl sok dologra koncentrálok, próbálom inkább csak sorjában és így sikerül is összébb szedni magam, a többi már megy magától. Közben ásunk tovább, working the issues. 6 professzort kapunk segítőnek, úgy hívják őket, hogy Who, When, Where, What, How and Why. Mi más lenne a fő témám, mint a (verbális) kommunikáció...</div><div class="MsoPlainText">És délután elérkezik a várva várt pillanat, az első massage session. Erre várok napok óta, és most, hogy Katja bejelenti, félni kezdek. Nem, nem izgulok, hanem konkrétan összeszorul a gyomrom és remeg. Mitől, mitől, mitől? Válasz nincs. Készülődünk, a nyakamba tenném a malát, Katja észreveszi, és rám szól, hogy azonnal vegyem le és hagyjam is kint. Hoppá. Eddig is ott volt a kezemen tánc közben (meg éjjel-nappal is) és nem zavart senkit? Csak engem, muhaha. Szóval respect, visszasomfordálok az alvóhelyre és leteszem mögé és nem is veszem vissza többet, talán csak egyszer, de arról majd a maga idejében, most nem is találom a jegyzetet. Sietek vissza, közben: "Ettől féltem volna? Már megint ragaszkodom valamihez, amire már rég nincs szükségem?" Az első néhány érintés még picit görcsösre sikerül, de nem hagyom annyiban, segítséget kérek és kapok is. Érzem, ahogy ellazulok, és fel tudom venni a kapcsolatot a partnerrel, a zenével és felfelé is. Vida felkel, örül, cserélünk. Utána próbáljuk megbeszélni a dolgokat, némi nyelvi nehézségek támadnak (már megint a kommunikáció), az asztal fölé hajolok, mutatom, hogy jobban esett volna, ha a hátamon több súlyt használ, Hemi rám szól azonnal: "Don't instruct the others!" még hozzá is teszi, hogy "especially who's not perfect in placement" vagy valami hasonló és érzem, hogy megint megnyomott egy szép nagy piros kapcsolót odabenn. Rögvest ébred az ellenkezés, hogy "eszembe sincs javítani vagy tanítani a másikat, csak a kommunikáció miatt", és érkeznek a "de"-k és a "csak"-ok, és még dühös is leszek, és szégyellem is magam, szép kis kombó. Figyelek befelé, hogy mi ez az egész, miért is akarom a megbántottat játszani, és hogy ez kinek is szól valójában, és ahogy nézem őket, úgy esnek szét és tűnnek el sorra.</div><div class="MsoPlainText">Lefekvés előtt guruyoga és vadzsradal, de nem alszom nyugton, felébredek többször is, érzelmek, vágyak, ösztönök támadnak és ettől gondolatok is. "Ki vagyok én", "ki irányít kit", "mit keresek itt" és "meddig mehetek el", mondhatni a szokásos, bár ne feledkezzünk meg a "miért éppen velem és most, amikor aludni akarok" címűről sem. A koronacsakránál erős áramlást érzek, érkezik egy gondolat. Nyitott vagyok bármire, aki akar, kapcsolódhat, lássuk, mi történik, erre elalszom. Ugyan pár pillanat múlva (legalábbis csak annyinak tűnik, nincs órám) felébredek, ám a kérdések ugyanazok. Ha tényleg valóságos ez a történés (tudom, semmi nem az és ez az egész csak a fejemben, csak a fejemben, csak a fejemben létezik), akkor gyertek és mutassátok meg magatokat újra, kedves leendő tanítványaim és tanítóim, kívánom magamban. És jönnek! Valaki vezeti Őket, szintén piros ruhában, de a háttérben marad, ha koncentrálok rá, eltűnik. Miért? És ugyan jönnek és köszöntenek, "hívtál, jöttünk", de ennyi. Semmi mást nem mondanak, csak néznek. Ez Nem Bizonyít Semmit! És szomorúnak látom Őket, mintha nem hinném el, hogy tényleg minket választottak, pedig csak valami fogódzót keresek, mert nagyon ingatag minden, de ettől szomorú leszek én is. A többire pedig sötétség borul.</div></div><div class="MsoPlainText"><o:p> </o:p><o:p></o:p></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhknU7pcHkYka322atR7UW83hLOtDDm0cbkijClW2Q8pzb88APceo1IO1AFmFoyFdKaD5EBh-sJ6fYZsJJ2frFyTT_pqJB3MLp2PpNDr38vYnY52QNre30WW1rS3v7DfoWeIVKniqAUdnt/s1600/Photo-0018.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br />
</a></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-27629648603515259682010-11-16T15:37:00.000-08:002010-11-16T15:37:25.765-08:00SzünetjelKedves Mindenki, aki olvas és aki hozzátesz, ugyan eltöltöttünk még egy napot Whangarei-ben, de oly szűkös időbeosztással és munkával, hogy ezt leírni nem maradt erőm, összecsapni meg nem akarom.<br />
Ezt a bejegyzést is már menet közben írom, és hű akarok lenni a <span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: EN-GB; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">Waananga szelleméhez, így elbúcsúzom ezen a platformon egy kis időre.</span><br />
<span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: EN-GB; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">December 11 körül találkozunk, addig is sok szeretettel gondolok rátok, és hiszem és tudom, hogy közben is fogunk találkozni, ha nem is fizikai szinten.</span><br />
<span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: EN-GB; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">Minden égi és földi lény segítsen Titeket az Utatokon, legyenek bár láthatók avagy láthatatlanok.</span><br />
<br />
<span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: EN-GB; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">Kia Ora.</span><br />
<span lang="EN-GB" style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: EN-GB; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;"> </span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-12537747772523348412010-11-16T03:52:00.000-08:002010-12-12T15:24:02.374-08:00Waiotira<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div align="justify" class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div align="justify">Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a buszon tényleg ki van írva a lépcső aljára, hogy kaja-pia tilos. Ezt ellensúlyozandó, ha jól érzékelem a helyzetet, legalább másfél óránként meg kell állnia a sofőrnek, ah, mit ád az ég, pont olyan helyen, ahol lehet enni-inni, csecsebecsét venni. És persze le kell szállnia mindenkinek.Van egy idős hölgy a buszon, szemmel láthatóan erősen mozgáskorlátozott, és annyi ideig tart le- és felszállnia, hogy szinte rögtön utána indulhatunk is, de a szabály az szabály. Nem mondok semmit, inkább elmegyek sétálni. A fák ugyan itt sem nőnek az égig, de a páfrányok majdnem.<br />
<br />
A táska csak azért, hogy legyen mihez viszonyítsatok. :)</div><div align="justify"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj22nRJOubfzMMnEDVrXDTVqV-PiTEUb01lXiISWvuM6FeFvl872FsRm-59-M5lY7pPlaP3LApGQPK9hTdMdM-ST6aDze4KkDVwdF3w8n50J-Roul34MTu2ruk3o8TiwJp_KWlN7Fcj_RT_/s1600/DSC_0054.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj22nRJOubfzMMnEDVrXDTVqV-PiTEUb01lXiISWvuM6FeFvl872FsRm-59-M5lY7pPlaP3LApGQPK9hTdMdM-ST6aDze4KkDVwdF3w8n50J-Roul34MTu2ruk3o8TiwJp_KWlN7Fcj_RT_/s320/DSC_0054.JPG" width="211" /></a></div><br />
<br />
Már a felszálláskor kiszúrom Katinát, vagy legalábbis erősen sejtem, hogy Ő az, beülök mögé, de nem szólok semmit, mondjuk nem is nagyon tudok a zokogástól, bár már csitul. Megérkezünk valahová, ami elvileg Whangarei, de a sofőr valami mást brekeg, és a lány leszáll, akkor ez már megint fals megérzés, nem gond, mehet abba a fiókba, van hely még ott is bőven, de a következő megálló már bizony Whangarei city center, leszállok én is, naná, hogy sehol senki, de legalább van egy internet kávézó a sarkon, csak hát már zárva. Kicsit tűnődöm, aztán elindulok érzés után, amerről jöttem, valami majd csak lesz. És egyszer csak az út túloldalán megáll egy autó és egy bácsika integet belőle vidáman. Nem úgy tűnik, hogy Ő lenne a helyi turistamegsemmisítő, lesz, ami lesz, odamegyek. Kérdezi, mi újság, merre tartok.Megpróbálom elmagyarázni, de nem sok sikerrel. Kérdem, merre van valami tourist information office, mondja, hogy csak ugorjak be bátran, elvisz szívesen. Nem tűnik tipikus új-zélandinak, de nem árulja el miféle, még akkor sem, amikor szóba kerül, hogy mennyire nem kedvelem a briteket, bár nagyon vigyorog. Oda is érünk hamar, megköszönöm, még búcsúzáskor elárulja, hogy Ő bizony Jehova tanúja, mondom rendben, odahaza is van belőletek jócskán, de azért a kezembe nyom egy brosúrát.Óbakker, hát persze hogy itt szállt le Katina, most megint biztos vagyok benne, hogy Ő volt az, ám már se híre se hamva. Pedig mikor leszállt, nagyon sasoltam a környéket, merre lehetnek Hemiék, de nem láttam senkit, biztos csak később értek ide, vagy elbújtak a bushba. Hmmm... csak nem kommunikációt (is) jöttem tanulni?<br />
<br />
Bemegyek az irodába, mutatom, hova mennék, nincs túl részletes térképük, ezt ugyan nem igazán értem, ja dehogynem, minek az, amikor van Google Maps is. Nagyjából megnézem én is az irányt, kiderül, hogy nem olyan egyszerű, ahogy gondoltam, van Whangarei nevű város (ahol most épp vagyunk), és ilyen nevű megye vagy járás vagy mi a szösz, és az a bizonyos Waiotira az ugyebár itt van a megyében, de nem a városban. Közben kapom a magyarázatot, hogy van itt a szomszédban valami spéci iskola, azt dobta ki a Google keresés közben, kopogjak be hozzájuk, biztos tudnak erről valamit. Tényleg csak két sarok, csak azt felejtjük el, hogy szombat délután van és minden kong az ürességtől. Visszaslattyogok, gondolván, megnézem részletesebben azt a térképet, de a drágáimnak már lejárt a munkaidejük és hazamentek. Agyam füstöl, de ott a térkép benne, látom az irányt, el is indulok, csak egyfolytában azt érzem, mintha északnak mennék, pedig jobbról süt a nap, igazán mókás. Különben is, most akkor én vagyok fejjel lefelé vagy Ti? :) Találok egy nyitva tartó üzletet, vételezek némi vizet és gyerünk tovább. Néhány perc múlva benzinkút, óje, biztos van térképük és tényleg. Nagyon kedves a pénztároskislány, pakoljak le, pihenjek, majd Ő megkeresi, mondom, hagyja csak, különben is már sorba állnak mögöttem, szolgálja ki Őket nyugodtan. Hopp, meg is van, gyorsan le is fotózom, hogy odataláljak, megmutatom Nektek is.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJAm9f8QPj-xe6OZ5aEC91vGROer2KNu85uAZpHdZtsPA9htLbcxfBsxHptoOs0o6psbw1DXuO3hMsmU6BXTwBBrwVdC2TpsIiMAn8A48w_c2IX-LE-ZvdEsJVgiiAc2ZDbHMuOKFZPZR9/s1600/Photo-0009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJAm9f8QPj-xe6OZ5aEC91vGROer2KNu85uAZpHdZtsPA9htLbcxfBsxHptoOs0o6psbw1DXuO3hMsmU6BXTwBBrwVdC2TpsIiMAn8A48w_c2IX-LE-ZvdEsJVgiiAc2ZDbHMuOKFZPZR9/s320/Photo-0009.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
Vásárlók elmennek, visszakéri a térképet, de mondom, hogy köszönöm szépen a segítséget meg mindent, megvagyunk, összehajtogatom és visszateszem a helyére, nem kér érte egy vasat sem, helytte megkérdezi, hogy és akkor hogyan tovább, mondom, hogy ugyan, csak egy small walk, mire kissé elsápad, de látja, hogy komolyan mondom, még ha mosolygok is hozzá. Így tesz Ő is és jó utat kíván, nosza, gyerünk, úgy 30 km-re saccolom, ki kéne lépni, hogy még ma odaérjek. Azért biztos ami biztos, átmegyek a BAL oldalra, a kezem ugyan nem teszem ki, annyira azért nem könnyű a cucc, csak sétálok és meditálok. És akkor jön az ihlet és fülembe dugom ChNN-t és éneklem a vadzsradalt és a tehenek megállnak legelés közben és abbahagyják és bámulnak és jönnek utánam. De komolyan. Arra gondolok, hogy párszor még elismétlem és valaki majd csak megáll, mármint nem csak a tehenek, de az se baj, ha nem. Már majdnem Oakleigh-nél járok, közben még kétszer eléneklem, bár levegő már alig, mert kicsit dimbes-dombos a környék, és akkor megáll mellettem egy szakadt járgány valami rettenetes irish kiejtésű sofőrrel oszt kérdezi, merre is az arra. Mutatom az irányt, csak ugorjak be hnyep, elvisz egy darabig, királyság. Azért megkérem Őt is, hogy picit érthetőbben beszéljen vagy legalább lassabban, vigyorog, aztán naná, hogy nem változik semmi, de egész jól megértem, legfeljebb pár dologra visszakérdezek. Majd minden kereszteződésnél lassít, hogy és akkor merre, mintha én tudnám. Kicsit töpreng magában, és csak visz a cél felé, aztán a végén kiböki, hogy ugyan Aucklandbe megy a reptérre felszedni a haverokat, de ráér, és inkább elvisz, mert szeretné, ha biztonságban odaérnék. Már megint egy angyal, köszönöm. Jóval többnek tűnik 30 km-nél (talán mérföldben volt megadva a térkép? :), és arra gondolok, hogy ugyan vicces lett volna az erdőben éjszakázni, de azért így mégiscsak kényelmesebb. Még megkérdezi, hogy mióta vagyok buddhista, amin már meg sem lepődöm, és már meg is érkezünk. Kezembe nyom valami plakátot, amit ugyan később kidobok, mert novemberre hirdetnek előadásokat Aucklandbe, akkor meg még jócskán tart a tanfolyam. Megadom az emilemet meg a számomat, biztosít arról, hogy visszatalál, pössent egyet a bokorba és már el is tűnik. Hát így megy ez.<br />
<br />
Kinyitom a kaput és elindulok az ösvényen valamerre, nemsokára feltűnik egy ház, az emeleten ott van Katja és Hemi és egy harmadik, hát igen, Katina, a lány a buszról. Hmhm. Katja felpattan és You're amazing felkiáltásal megölel, de hát ha ennyire aggódott, akkor miért nem hívott fel? Némi előnye volt ebben a tekintetben, lévén Ő már tudta a számomat, ami fordítva nem mondható el... Hmhm again. Jól van, jól van, úgy túl egyszerű lett volna. Kapok finom vacsit, bár először valami szörnyűséget mutogat, kagylónak sejtem, köszi, de akkor mégsem kérek, no nem mintha finnyás lennék, de inkább valami vegát, ha lehet. És csak pár perc és érkezik, közben beszélgetünk, hogy is volt a buszon, merthogy Ő is sejtette, hogy ki vagyok, csak aztán elővettem a laptopot, amiből is azt hitte, hogy nekiálltam dolgozni, pedig hát ugye nem egészen. Érkezik a vacsora de aztán igyekezzünk aludni, hiszen sok a munka holnapra, Katina meg csak most érkezett, még küzd a jetlag-gel is.<br />
<br />
Megkapjuk a vendégházat, egy nagy szoba az egész, letelepszem az egyik sarokba, Katina a másikba és már szunnyadok is. 5-kor ébredek, visszaaludni nem tudok, próbálok meditálni, de az sem megy, túl sok a gondolat, sebaj, akkor inkább előveszem a gépet, bedugom a fülhallgatót, hallgatom rinpócsét és közben írom, ami jön, de egyszer csak fél füllel (a bal még mindig vacakol) hallom, hogy Adam, Adam. Felkapom a fejem, Katina is felébredt, mondja, túl hangos.<br />
<br />
Ó te jó ég, bocsánat, ennyire nem lehetek süket, lehalkítom minimumra, kérdezem, jó-e így, igen, még párszor elnézést kérek, no problem, fekszik vissza. Írogatok tovább, pár perc eltelik, megint Adam, mégsem jó, túl hangos. Nem a film (ezt ugyan később megbeszéljük, de lényegtelen), hanem a krampácsolás. Sorry. Kikapcsolom, kimegyek és kiviszem magammal. Kint már virrad, hagyom az elektronikát a fenébe, megyek sétálni, nézem a tájat, hallgatom a madarakat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzi5KmETjN4T3okdL4imeOaFA55G-tPeIbUC7VVydjWLWR0q1eDClZPQtFmwXZMnpVNRkA5Id4RBDYARE_63A' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br />
Nem tudom, kinél mennyi látszik, hallatszik belőle, de nyilatkozzatok, legfeljebb próbálkozom más formátummal.<br />
<br />
Lassan Katina is kibotorkál, reggelit készítünk, a scrambled eggs nevű készítménynél támad némi félreértés, így inkább megbeszéljük, hogy én elkészítem a körítést, Ő meg a fent nevezettet, addig is elmegy fürdeni, közben előkészülök mindennel, amit a hűtőben meg a környékén találok (toast, paradicsom, sajt, vaj, tea, lekvár, kész terülj-terlj asztalkám) és várom kíváncsian az eredményt. Nocsak, ez tükörtojásnak indul csak aztán rántotta lesz belőle. Tényleg azt hiszem, hogy valójában tükörtojást akar készíteni sunny side up, csak véletlenül elrontja, de valahol a kettő között van, na majd otthon szóljatok, hogy reprodukáljam, vagy addig keressetek rá a neten. ;)<br />
Hemi is beszáll az elfogyasztásba, közben tele szájjal beszél, élmény hallgatni, nézni. Meg egyáltalán a közelében lenni, bár azért elég egyértelműen meghúzza a határokat, és ez rendben is van, elvégre nem barátkozós-ismerkedős weekend-re készülünk, ne kivételezzen velem csak azért, mert külön utakon akartam járni.<br />
<br />
Összepakoljuk a 16 fős csapat egyhavi cuccát, és mindent, ami a tanfolyamra kell, ágyak, olajak, törölközők, lepedők, konyha, elektronika és minden egyéb.<br />
<br />
Félkész állapot, itt még a fagyasztóláda sincs fenn, többek között. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE04MKjk1ONkdiSK04Plfw7X7MzGu7VkkKRtiaBdDHvGT37oMtXmwOhKS22qqUL123nQNGuGKDJ3qW_k93GhwOoniVFKYUgs6BfKHWoqZmGvGqYGOtl7ueXNlXrF11Gpxdp6cnHcgRwH9D/s1600/Photo-0010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE04MKjk1ONkdiSK04Plfw7X7MzGu7VkkKRtiaBdDHvGT37oMtXmwOhKS22qqUL123nQNGuGKDJ3qW_k93GhwOoniVFKYUgs6BfKHWoqZmGvGqYGOtl7ueXNlXrF11Gpxdp6cnHcgRwH9D/s320/Photo-0010.jpg" width="320" /></a></div><br />
Jutalmat kap, aki megmondja, mi ez. Talán viszek is, ha marad. No meg ha nem veszik el a vámon. Világutazók előnyben. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvM1Vay1Irt6PxnORcRgzUVnFeriKyMGtlRV6yxw_wXQTDvNQgBvxmQ31UDE0-Yp0pOj5Epyn-OnrJqE3qr6JW6-8PySzJpIKzwnx2H-iEx3PafAAvUtJYk3Obo8BRgDDjtsDqU7hqBkRk/s1600/Photo-0013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvM1Vay1Irt6PxnORcRgzUVnFeriKyMGtlRV6yxw_wXQTDvNQgBvxmQ31UDE0-Yp0pOj5Epyn-OnrJqE3qr6JW6-8PySzJpIKzwnx2H-iEx3PafAAvUtJYk3Obo8BRgDDjtsDqU7hqBkRk/s320/Photo-0013.jpg" width="320" /></a></div><br />
Közben főzünk magunknak ebédet, utána kapunk kis pihenőt, el is alszom rögvest. Szerintem csak fél perc telik el, valójában majd' 2 óra (persze ki is mondja meg, mi a valóságos?), szóval az általunk mért idő szerint, és ébresztenek is, folytatjuk a pakolást, ugyan még kóválygok és sokszor nem is értem, milyen nyelven beszélnek hozzám, de azért teszek-veszek. (Érdekes álom lehetett, kár hogy felriadtam belőle.) Estére elkészülünk, Hemi főz nekünk vacsorát, majd szólnak, ha kész. Kicsit pihenek, írogatok, Katinától még párszor elnézést kérek a reggeli miatt, kiderül, hogy Ő már 4-kor felébredt és szerinte emiatt ébredtem fel én is, akkor most rajtam a sor, hogy no problem, 1-1. Valami foszforeszkált is amúgy az Ő oldaláról, mikor megébredtem, azt hittem, bekapcsolt egy kis relaxálós zenét, de állítólag nem. Megszólal egy kürt, hangja messze száll, elkészült a vacsi, gyerünk. Kicsit aggódom, pumpkin soup az első fogás, próbálok mekegni valamit Heminek, hogy először csak egy kicsit, ha lehet, mert hát izééé, de mire belekezdenék a mondatba, már tele is borítja a tányéromat, de azért kedvesen megkérdezi, hogy mit is akartam mondani, ehh, forget it.<br />
Naná, hogy megkóstolom... és, ha hiszitek, ha nem: ízlik, de tényleg. :)<br />
Lehet, hogy csak ennyire éhes vagyok, de nem. Kérdem Hemit, hogy is van ez, elmesélem, hogy otthon... hát, próbálkoztam már többször is, de mintha szappant ennék. Nagyon mosolyog és csak annyit mond: Kumara. Hmmm. Mégiscsak van titkos összetevő? :) Ettem már helyben szedett narancsot és rendben, hogy lédúsabb, mint otthon, hiszen nem volt lefagyasztva. Ettem már almát és nem éreztem különbséget.<br />
Na de ez...<br />
Szóval Kumara, ami nem más, mint a Maori édesburgonya, állítólag szinte mindenki imádja errefelé, olyasmi, mint ami az olaszoknál is terem, de még zamatosabb, és még jobban teli van vitaminnal meg alapvető ásványi anyagokkal, cukorral, proteinnel, miegyébbel. Eszik hidegen, melegen, mehet főételbe, salátába, kutyafülébe, így akár a töklevesbe is, és ha nem is ad varázserőt, mint Panoramix csodafőztje, de lesz tőle íze, nem is<br />
akármilyen.<br />
Kicsit még beszélgetünk, de aztán megyek írogatni, meditálni, aludni. Holnap nagy nap lesz, érkezik a társaság, várjuk Őket illendően. Reggel megint korán ébredek, ki tudja mi van itt a levegőben, halkan kiosonok, nehogy Katinát felébresszem és csak bámulok az erdőbe. Lassan ébred a környék, ahogy az első napsugarak áttörnek a dombok felett, megszólalnak a madarak is, ők bezzeg nem izgulnak, mi lesz ma vagy pláne holnap, akkor én meg mit tipródok itten? Körbesétálok a birtokon, leselkedem, gyönyörködöm, úgy tűnik, szívesen látnak, fecskék röpködnek, libák, tehenek érkeznek legelni. Feketék, fehérek, tarkák, meg ne fogd a tehén farkát, azért biztonság kedvéért van köztünk egy 3000V-os kerítés, de legalább tesztelem az objektívet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipLbR6GqAfR3cED4KyZo2j1TXQf74iRhXIyvvSaD6T23Jpu9KrWFiO5bgZovVxNhPHAJM2zbXjqtVpe8lriJmah5o5J3OU7hgDm3VWNd4SQMqHwCX-CdYpjRtGxFyN87VsacXInX5uibRD/s1600/DSC_0057.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipLbR6GqAfR3cED4KyZo2j1TXQf74iRhXIyvvSaD6T23Jpu9KrWFiO5bgZovVxNhPHAJM2zbXjqtVpe8lriJmah5o5J3OU7hgDm3VWNd4SQMqHwCX-CdYpjRtGxFyN87VsacXInX5uibRD/s320/DSC_0057.JPG" width="320" /></a></div><br />
Elmegyek intézni egyéb dolgokat, megtalálom a kerti WC-t, seggem alatt fütyül a szél, hála az égnek nem úgy, mint Villonnak (bár ami késik, nem múlik), felemelő az érzés.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0r5DzvOll3H8gR-WZqod7ykiruH-m4iN4odIH1l2Llagww0tacKLcbnimHzHmZYl8rVnGA5aA57pYYfSbDBvbeACOj2ZWZA9eDUKRzZ0jhB_dQuyxJnLZ46gAWEv-FAn7xxbqyXi3hOFi/s1600/Photo-0014.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0r5DzvOll3H8gR-WZqod7ykiruH-m4iN4odIH1l2Llagww0tacKLcbnimHzHmZYl8rVnGA5aA57pYYfSbDBvbeACOj2ZWZA9eDUKRzZ0jhB_dQuyxJnLZ46gAWEv-FAn7xxbqyXi3hOFi/s320/Photo-0014.jpg" width="320" /></a></div><br />
Fura dolgok ezek. Emlékszem, gyerekkoromban apai nagypapámnál falun szinte ki se mertem menni a kerti pottyantósba (más meg ugye nem volt), fura szagok terjengtek és mindenféle rovarok mászkáltak, amiket ugyan odakint vidáman összefogdostam bármikor, de ebben a kis bódéban brrrr. Ha lehetett, inkább visszatartottam napokig. Minden változik, ugyebár. Mint ahogy ez is. Tegnap még csak egy kis zöld izé tekergett itt a teraszajtónál, ma reggelre meg nézzétek, mit kaptunk. Színes vidám propellervirág.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5UoHefc89aVcHGnwpZYrazYzJGdqn35hyoZKyHTJmTp-UwpCbCCdw9VURIEit0E_nMkOrZKOMu3Ger2nQmS-KyHmxBEYT1HZ8v1fA09OPvBwO7Gm3QOwDPakkvwT4TqPraUlb-4vv6C2-/s1600/Photo-0015.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5UoHefc89aVcHGnwpZYrazYzJGdqn35hyoZKyHTJmTp-UwpCbCCdw9VURIEit0E_nMkOrZKOMu3Ger2nQmS-KyHmxBEYT1HZ8v1fA09OPvBwO7Gm3QOwDPakkvwT4TqPraUlb-4vv6C2-/s320/Photo-0015.jpg" width="320" /></a></div><br />
Jó ómen, hálásan megköszönöm és örömömben táncra perdülök, nyakamban a lava-lavát lobogtatja a szél, lelkem vele szárnyal és repít Hozzátok. Nem fizikai szinten vagytok jelen, de talán most először érzem végre itt is, hogy nem is ezen múlik.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaGsvzGF1bLx80d3IUjl9GytAvpNLEaMliGnmYo994fE6AavOgPmTM3Fy6N5fYerNo2D7rkjx0jf_dT0Jic9fBshGqcQTgsH6nKXiQiSX3655exVxOovv9H6Q9lVJuhSt7Fqaux5hdhvRK/s1600/Photo-0016.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaGsvzGF1bLx80d3IUjl9GytAvpNLEaMliGnmYo994fE6AavOgPmTM3Fy6N5fYerNo2D7rkjx0jf_dT0Jic9fBshGqcQTgsH6nKXiQiSX3655exVxOovv9H6Q9lVJuhSt7Fqaux5hdhvRK/s320/Photo-0016.jpg" width="320" /></a></div><br />
Minden él, mozog, örül, Katina is ébredezik, készítjük a reggelit, ebből megint csak scrambled eggs lesz, nem kis kihívás ennyiféléből. Lehet tippelni! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL26I_jAP5xru5Qhto09lqkuM2Ri-2BLtTTY37UKfM4QW3myfMDA4YGPva5yk6BFeeuBAkfZNVmV91hkoT80JYBH7z1cNUw5rqHrfWbtO77sV9OaKGOcWIYMkQq0jUvUFYTqfjiM9mOiLj/s1600/Photo-0017.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL26I_jAP5xru5Qhto09lqkuM2Ri-2BLtTTY37UKfM4QW3myfMDA4YGPva5yk6BFeeuBAkfZNVmV91hkoT80JYBH7z1cNUw5rqHrfWbtO77sV9OaKGOcWIYMkQq0jUvUFYTqfjiM9mOiLj/s320/Photo-0017.jpg" width="320" /> </a></div><div align="justify" class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div align="justify">Elrohan a délelőtt, szaladunk vele, irány vissza Whangarei, levackolunk a kempingben, várjuk a többieket és a híreket otthonról.<br />
Hát csak tessék írni szorgalmasan, ne várjak hiába.<br />
</div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-8424005547263304352010-11-14T20:03:00.000-08:002010-11-15T16:19:39.676-08:00Whangarei feléKöszönöm a reggeli chat-et Mindenkinek, akit illet. Még reggel megjött a válasz Katjától, hogy ha van kedvem, kimehetek a délutáni busszal Whangarei-be, amúgy is azzal jön a tanfolyami segítőnk is, név szerint Katina és majd ott felszednek minket, azonnal válaszoltam is, tömören, velősen, hogy rendben, ott leszek, felejtsük el ezt a várost egy darabig.<br />
<br />
11-kor lementem a recepcióra, otthagytam a nagybatyut, elmentem némi kaját vadászni, kerestem egy szép kis parkos helyet és jóllaktam. A verebek is elég hamar felfedeztek, még egy rigó is odamerészkedett, jutott mindenkinek, aztán irány a Sky Tower, onnan indul a busz. Közben benéztem egy pénzváltóba, ahol 100 USD-ért csak 121 NZD-t akart adni a kis Hamish, mondtam felejtse el, hiszen tegnap a másikban 125-öt kaptam, és útba esik az is. Szerintem ez utóbbi a korrekt, de ott is pórul jártam, mert közben már másik kiscsaj osztotta a pénzt és Nála meg már csak 116-ot ért, bár a táblán a számok hasonlónak tűntek a tegnap esti árfolyamhoz. Pláne, hogy szombat van. Szegény tegnapi leány biztos kapott a fejére. Az indiaihoz meg már nem akartam visszamenni, pedig belefért volna az időbe az is.<br />
<br />
Megvan a pályaudvar, kérek jegyet, azt mondja a drága fekete hölgy, hogy 41$. Kérdezem, hogy a fenébe, amikor a neten láttam 29$-ért is, na ja, csak ahhoz nem jár lemondási biztosítás. Hiába mondtam, hogy kell a francnak, hiszen mindjárt indul a busz, felszállok oszt helló, mi a faszomnak full refund ótvar, de hát Ő sajnos csak ilyet tud adni, rendeltem volna meg a neten, ha már megnéztem. Kibaszott lehúzós tetves bagázs, durrant el az agyam már megint, és persze kellőképp kiszolgáltatottnak és kicsinek éreztem magam, és idegességemben még kevéssé találom a szavakat, miért nem tudom ékes angolsággal elküldeni az ilyen rohadékokat a büdös picsába. Sejthetitek. És rá kellett jöjjek, hogy megint csak nem a szaros 12$ izgat, hanem az igazságtalanság. Mindegy, most már kurvára mindegy, csak induljunk. És bazmeg odakint épp csak 20 fok és kellemes napsütés de a buszban megy a légkondi. Mi a fasznak? Még jó, hogy a polár a kiszsákban, különben ennél is szarabbul lennék, de sebaj, mindjárt jön az is. Mellesleg csak szólok, hogy ha erre jöttök, az intercity buszokra nem szabad innivalót felvinni, vagy legalábbis dugjátok el jól, mert a sofőr az összes látható palackot berakatta a csomagtérbe, erről persze sehol nem olvastam az útikönyvekben. Mondjuk konkrétan leszarom, nekem 2 és fél órás utam lesz kb., azalatt levegő nélkül is, de ha valaki 6-7 órát, akkor ezt most hogy?! Ez is mindegy már, csak induljunk. És gyönyörű a táj és rengeteg helyen tényleg kék a víz, mint Szlovéniában, és mégis rohadt az érzés belül. És csak ülök és morfondírozok hogy most akkor mi a baj velem vagy egyáltalán hol van, honnan jön és akkor csak jön az érzés, hogy van nekünk egy szép harcos történelmünk és küzdöttünk a mongolokkal meg a törökökkel meg az osztrákokkal meg az oroszokkal de azért csak megmaradt az a Magyarország legalább részben, és persze előttünk is voltak a Kárpát-medencében, akikkel hadakoztunk de hát annak már ugye több, mint 1000 éve, volt idő integrálódni, de itt tényleg lakatlan volt a föld a maorik előtt, akik persze csatáztak jól egymás között is, de hát mi is úgy kezdtük, nemde, csak itt 200 éve jöttek a britek és elvettek és lemészároltak mindent.<br />
<br />
"Nincs igazság, csak én." Mondja számtalanszor a Halál a Korongvilág-regényekben, és kurvára igaz és csak nézek ki az ablakon és hol ömlik a könnyem, hol meg nem kapok levegőt, úgy fojtogat. És néha meg alig látom a billentyűzetet de akkor is muszáj leírni, mert így legalább kijön. És a fű is zöld, de tudjuk, mi a komplementer színe és az végestelen végig ott van alatta.<br />
<br />
Ne haragudjatok.<br />
És most már érzem, hogy nem véletlenül engedtek be ilyen nehezen, merthogy harcoltam már itt is, hát most kapom az orcámba rendesen képekkel, érzésekkel.<br />
Mi lesz még itt, uramatyám.<br />
Bocsánat, bocsánat, bocsánat...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-7370097562795367202010-11-14T20:02:00.000-08:002010-11-14T20:07:09.643-08:00Auckland<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
Első körben a repülőn kiosztanak egy papírt, amit full ki kell tölteni, de olyan szinten, hogy melyik járattal jöttél és melyik ülésen ültél, de a nagyja arra vonatkozik, hogy hoztál-e ennivalót, tollat, fát vagy egyéb biohazard cuccost, meg hogy mi is a jöveteled célja, meg hogy merre jártál az utóbbi évben külföldön, ja még olyan kérdés is volt, hogy az utóbbi 30 napban jártál-e olyan helyen, ahol növényeket termesztenek vagy állatokat tenyésztenek, vagy kerültél-e vmilyen vadállat közelébe, és valahol ez rendben is van, mert hogy ez mekkora kockázat, nem az én dolgom eldönteni. Ahogy battyogunk leszállás után, több helyen feltűnik a folyosón egy-egy utolsó aztán meg még utolsóbb felszólítás, hogy "valld be, vagy dobd ki, különben minimum 400$ vagy börtön", ahol a maradék kaják nyilván azonnal a purgatóriumba kerülnek. Ki se mertem nyitni egyiket se, nehogy valami ördögfattya kiugorjon.<br />
<br />
Aztán jön az első sorbaállás az útlevéllel meg ezzel a papírral, na már ott jött a többi kérdés, hogy akkor pontosan hova is megyek meg meddig, meg kikkel találkozom, itt már elkérték a repjegyet is, láthatták, hogy meddig akarok maradni, meg hogy le is van foglalva a visszaút, bár azt nem láttam, hogy ezt másoktól is kérték volna, pedig volt mindenféle náció. Persze már megint egyedül játszom a szabadságharcost, éljen.<br />
<br />
A zsákom persze már rég leszedve a szalagról, teteje megszaggatva, szimatoló kis beagle-szerű kutyás emberkék többfelé, nagyon aranyosak, persze simizni tilos Őket, komoly munkát végeznek. Na ők az egyetlenek, akik nem állítanak meg, gondolom, ez a rész már megvolt.<br />
<br />
Következő hivatalnok már csak kettőt kérdez és firkálja is a négyes számot a bevándorlós papírra, szépen be is karikázza, ha jól sejtem, ez a legmagasabb kockázat, de jó lenne, ha valaki majd felvilágosítana. Nyilván a fejem is gyanús, nem is hoztam semmit, mindenhova nemleges választ ikszeltem, szállásom sincs, kicsi is a csomag ennyi időre, mit akarok én egyáltalán.<br />
<br />
Újabb ember szokásos kérdésekkel, de legalább nem vacakol sokat, prüntyög a számítógépen, hümmög némileg de nemsokára zavar a hentespulthoz.<br />
<br />
Érkezik a boncolómester, megkér, hogy üljek le és húzzam el a széket a pulttól legalább karnyújtásnyira, nyilván nehogy oda tudjak nyúlni valamihez hipp-hopp, mielőtt Ő odaérne, persze értem, hogy ez az Ő védelmére van, de azért kezd kellemetlen lenni. Még jó, hogy nem terít oda egy kendőt hogy üljek rá a kezemre, mint egykor az NDK-ban, de azért eszembe jut a Mások élete c. film és nagyon nem örülök. Szemmel láthatóan zavarja, hogy nem értek meg mindent, főleg, hogy megkérem, hogy ne beszéljen túl gyorsan, ha lehet, ráadásul a bal fülem még mindig be van dugulva, hát fülelek a másikkal ezerrel. Megkérdezi ugyanazokat még egyszer, de most már olyanokat is, hogy mit és hol dolgozom otthon, közben pakolja a kiszsákot kifelé, mindent megnéz, megtapogat, nem talál semmit, folyamatosan kérdezget és jegyzetel. Aztán sorra kerül a nagy is, szépen felvágja a fóliát is. Minden kikerül az asztalra, mit hoztam, miért hoztam, kivel találkozom immár név szerint, de olyan ideges vagyok, hogy csak egyvalaki jut eszembe, azért megemlítem, hogy bekapcsolhatjuk a laptopot és megnézheti a levelezést, de inkább az érdekli, ki Ő, mi Ő, hány éves, mit csinál, hogy találkoztunk, miért, mikor jön ide, ésatöbbi. Szegény Kriszti, azért remélem, beengedik. Ó és basszákmeg látom, hogy az egyik doboz szarrá törve. Reménykedem, hogy nem az, amelyikben az objektív volt, mert akkor kész, cafatokra tépek mindenkit, amíg le nem lőnek. Mázlijuk van.<br />
<br />
Amúgy pont ettől tartottam. Látják, hogy jól be van fóliázva és így azt gondolják, mindent kibír? Vagy egy tonna légkakalapácsnak kellett rázuhannia vagy átgurították rajta a repülőgépet vagy mi a kurvaélet, hogy így lezúzták szegényt. Ha meg nincs becsomagolva, talán jobban vigyáznak rá?<br />
Elővesz vmi csodacetlit és végigsepregeti vele a zsákokat kívül-belül, záporoznak a kérdések, hoztam-e gyógyszert, alkoholt netán drogot, válaszolok és már várom a következő adekvát kérdést, hogy na és mikor használtam ilyesmiket utoljára, ami persze érkezik is. Nem tudom, hogy nézek rá, de sejtem. Pedig próbálom visszafogni magam és közben zengetem az ááááá-t, amikor épp elviszi a cetlit a varázsgéphez, vagy más miatt nincs az asztal túloldalán, mint pl. azért, hogy elvigye a laptopot és a hálózsákot(!) átvilágítani. Ekkor már elég durván átkozódik a jobb agyféltekém, a másik ugyan tolja a mantrákat masszívan (én meg ugye kínlódom középen :), de még nem tudni, ki kerül ki győztesen.<br />
<br />
Na végre megtalálja az ócska szandált és mutatja diadalittasan, hogy ez bizony koszos. Dirty. Mondom, ne vicceljen, több, mint egy éve használtam utoljára, de nyugodtan semmisítse meg (dispose in fire), ha akarja. Hát az nem úgy van, inkább hoz egy újabb szakembert, akin ugyan szintén gumikesztyű van, de még azzal sem mer hozzányúlni, valami varázspálcát használ inkább, nyilván azon is van érzékelő és persze jön a kérdés, hol használtam. Hol bazmeg, a seggemet kotortam vele nyilván, de legközelebb a Ti fejeteket verem vele szét. Na mindegy, megemlítem Horvátországot meg otthont, ettől kicsit megnyugszanak. Azért még maradt kérdés a tarsolyban, mint hogy hordok-e piercinget és akkor miért nem, de könyörgöm, ott a kezében az a kurva e-ticket, szerinte a másik két reptéren nem kellett átmennem összesen vagy három kapun meg motozáson? Hát ezzel a fejjel nem leszek merénylő vagy futár, az már biztos, még jó, hogy nem is szeretnék.<br />
<br />
A többi merő formalitás, összepakolni persze nekem kell, kövessem szépen és elvezet a kijárathoz, közben azért elmegyünk néhány csúf special security staff feliratú ajtó mellett és látom ám, figyel nagyon, melyiknél rezzenek össze, de rohadjál meg, ezt az örömöt tőlem ugyan nem kapod meg. A végén otthagy az exit feliratnál egy enjoy your holiday-jel. Ezek után?<br />
<br />
Kimászok Auckland szabad repterére és egy meeting pointnál lerogyok cuccostul és próbálok lenyugoni. Fél12, tehát alig 2 és fél órán keresztül vigyáztak rám kedvesen, hát jó, kapnak a további sikeres munkájukhoz némi nadis támogatást cserébe. Mit is írtak Katjáék? Meg is van, fél2-2 között legyek a reptéren, ám legyen, addig elücsörgök, időnként bebóbiskolok, figyelem az embereket, de semmi izgalmas, olyanok mint otthon, egy részük ugyan szokatlan rassz, de ez is csak külsőség. Egy picit felébredek, keresek egy konnektort, hátha tudom használni a laptopot, itt biztos van WiFi, mint Koreában, csak hát ugye ott sikerült majdnem teljesen lemeríteni az aksit, sebaj, tanultunk ebből is, be lehet rakni mellé a tápot és lehet használni a falicsatlakozókat bárhol nyugodtan. Na ja, kivéve itt, baszik működni, hiába kapcsolgatom. Telik az idő, mindjárt f2, mocorog az érzés, hogy bizony már megint félreértettem valamit, nem jönnek, illetve jönnek, csak nem ma, merthogy a tanfolyam ugye csak hétfőn kezdődik.<br />
<br />
Laptop elő, kicsit ráolvasok, hogy legyen benne elég szufla, nézzük csak, mit írt Katja, aszongya: "Thank you for sending me your travel plans, so I can finally get the drivers informed of the pick-up situation. Since you will be arriving a couple of days before, this will give you plenty of time to adjust and get over jetlag etc. so you just need to turn up at the Airport Arrival Hall around 1:30 pm and 2 pm." Mondjuk ezt már augusztusban is megírta, csak akkor egyértelmű volt, hogy ez 15-ére vonatkozik, itt viszont először megkérdezte, hogy pontosan mikor is érkezem, és arra jött EZ a válasz, hát nem tök egyértelmű, hogy ez az érkezés napjára vonatkozik? Hát nem. :) Na mindegy, még gyorsan felírok magamnak pár címet és telefonszámot, és kapcsolom is ki, hátha még jól jön.Hajni is megadta a számát, Ő már amúgy is itt van Aucklandban, meg írta is, hogy nyugodtan hívjam, ha befutottam, találkozzunk, akármi. Hívom is, naná, hogy ki van kapcsolva. :) Érzem, hogy valami nem oké, elég fura a szám formátuma, de azért próbálom többször is, sikertelenül, sebaj, azért nem adom fel olyan könnyen.<br />
<br />
Hívom a Marae-t, ahol a szállásunk lészen. Ám ha már ez szóba került, akkor előbb mesélek egy picit.<br />
Aotearoa (ez Új-Zéland Maori nyelven) területén minden törzsnek és altörzsnek van Marae-ja. Egy Marae egyszerre többminden. Egy Maori számára a Marae a "Valahová Tartozni" helye. Egy különleges hely a törzs ősei számára. Egy hely, ahol lehetnek és ahol büszkék lehetnek arra, kik is ők. És egy hely ahol megbeszélhetnek és megvitathatnak dolgokat. Máskor a szomorúság helye, például temetéskor. Megint máskor hely a tanulásra (mint pl. nekünk is) vagy az olyan ünnepekre, mint születésnap és házasságkötés, vagy akár olyan, mint nálunk a templom.<br />
Többféle formájú és jelentésű van.<br />
Általában van egy Tupuna Whare (Ősök Háza), ahol Tangata Whenua (helyi emberek) és Manuwhiri (vendégek) találkozhatnak egymással, megosztják egymással az étküket, és tradíció szerint együtt alszanak, jelezvén a békés szándékot. Ez az épület a legfontosabb. Az ország legtöbb területén a Tupuna Whare-n kívüli rész szent, a Whaikorero (beszéd) helye, ahol hagyomány szerint csak a férfiak beszélhetnek.<br />
Aztán lehet még olyan is, hogy Whare Kai (Étkezések Háza) hatalmas konyhával és ebédlővel, ahol akár 250 embert is elláthatnak, és az egész körül lehetnek más épületek is, más találkozási célokra vagy a Kohangareo (óvoda) vagy külön tanulóépület és általában a közelben van egy Urupa, ami inkább az Ősök Temetkezési Helye, vagy ritkán templom.<br />
Többnyire lapos, díszítetlen épületek, ám ez utóbbi sallangmentesség inkább a kereszténység számlájára írható és manapság kezdenek visszatérni a hagyományos gazdag díszítéshez és faragáshoz. És véletlenül sem múzeum vagy turistalátványosság, hogy fotózni lehessen, belülről pláne nem. Nagyjából ezeket írta Katja, illetve még sok mást is, de egyrészt megint fogy az idő, és különben is, akkor miről mesélek majd otthon? :)<br />
<br />
Szóval hívom a Marae-t, és ugye hogy nem veszik fel, de csöngetek türelmesen, majd csak meghallja a faluban valaki. És lőn.<br />
Kedves női hanggal beszélek, keresem Hemit vagy Katját, mire elég döbbent csönd van a túlsó végen, azért biztos, ami biztos rákérdez többször is én meg megpróbálom elmagyarázni, kik is Ők, és meg is érti, aminek felettébb örülök. Annak már kevésbé, hogy szerinte még csak hasonló nevű ember sincs a környéken.<br />
Hát legyen így, akkor dolgozzunk a körülményekkel ugyebár. Gyorsan kerítek vmi szállást, lényeg, hogy legyen internet. Megtudom, hogy a reptérről kisbuszok mennek szerteszét a városba, majd valamelyik elvisz, várnak, hurrá. Ahogy megyek kifelé, az egyik sofőr rögtön szemez, ám legyen. Kérdezi, hova, mondom YMCA, persze, szálljak csak be, már indul is, épp én vagyok az utolsó, akire várt (hahaha), de tényleg, az utastérbe be sem férek, de az anyósülés teljesen megfelel. Már rakja is a csomagot az utánfutóra, de mondom, hogy ácsi, mennyi lesz egyáltalán. Aszongya, 35$, nézek rá nagyon furán, hogy azért az durva és különben sem váltottam még, de mondja, hogy nem probléma, megoldjuk. Ó, hát persze, indiai a lelkem, köszöntöm is a nyelvén illendően, vigyorgunk is hozzá. Végre egy emberforma valaki, akivel beszélni is lehet, alkudni meg kötelező, már majdnem Nepálban érzem magam vagy a Lehel-piacon, köszi anyu! :)<br />
<br />
Naná, hogy elindulok a sofőrülés felé (ha valaki még nem tudná, itt baloldali a közlekedés), de nem lepődik meg, legalább lejön Neki is, hogy nem brit alattvalóval hozta össze a sors, beszédbe is elegyedünk, közben szép lassan pakolja ki az utasokat, kit itt, kit ott, kiderül, hogy ez itt így működik, bemondod, melyik szállásra mész és tényleg odavisz. Ugyan még csak először vagyok itt, de feltűnik, hogy körbe megy, mintha meg akarná mutatni a városnak legalább egy részét, és tényleg, engem hagyott utoljára. Nagyon jólesik végre egy kis törődés, meg is köszönöm a sightseeing-et, még utoljára megkérdem, hogy mennyi is az annyi, aztán megállapodunk 20 dolcsiban. Látjátok, erről beszélek.YMCA. Egy lepukkant, de legalább tisztának tűnő szoba, ágy, asztal, szék, hűtő, szekrény, lámpa. Mosdó, konyha, WC közös, és ez rendben is van, hiszen olcsó szállást kerestem, no de azért 52$ kurvára nem az. És tudjátok, a szálláskönyvben ott volt, hogy WiFi, azért is döntöttem emellett, de az persze hogy nem, hogy azért külön kell fizetni, és akkor ne robbanjak fel már megint, és nem a szaros 3$ 200Mb miatt, hanem miért nem lehet ezt odaírni, hogy a csóri turista tudja, mire számítson? Még szerencse, hogy a recepción a kártyaolvasó nem fogadja el a chipet, mert akkor itt maradok hétfőig, de már tudom, hogy így kizárt. Elmegyek pénzt váltani, közben készítek egy képet a híres tornyukról, megosztom Veletek is.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyUSjGN3yst0szCLt2JQMyznl0wCs12Tcjku9DBckSe5_egramC8GtJGwKr1Py9eOUPxgtMFUqDzxgXnx7ZnTsuOJbHhCXQjVpHR9l4vvrWBvgYmdsHCZ4dVoFTP9jmQjp-8P2Ti8-WH5R/s1600/Photo-0008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyUSjGN3yst0szCLt2JQMyznl0wCs12Tcjku9DBckSe5_egramC8GtJGwKr1Py9eOUPxgtMFUqDzxgXnx7ZnTsuOJbHhCXQjVpHR9l4vvrWBvgYmdsHCZ4dVoFTP9jmQjp-8P2Ti8-WH5R/s320/Photo-0008.jpg" width="320" /></a></div><br />
Még írok egy levelet Katjának, rákérdezvén, hogy is van ez akkor, meg Hajninak a valódi telefonszáma végett, oszt ennyi.<br />
Végre valami vízszintes, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, még fülembe dugom ChNN-t és viszlát nagyvilág, de azért még messze vagyok attól, hogy nyugodtan aludjak, de nem is gond, majd írogatok tovább, ha felébredek.<br />
Ölelek Mindenkit.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-13257520903254125462010-11-12T11:55:00.000-08:002010-11-12T11:55:11.680-08:00ÚtonPárizsból lótúrót sem lehetett látni, pedig az Eiffel-torony nyilván ki volt világítva. Mondjuk nem is az ablaknál ültem. Viszont gyönyörűséges naplementét kaptunk, köszönjük szépen. Hogy ez a CDG mekkora, őrület. Talán még a Torontóinál is nagyobb, pedig azt is bővítik egyfolytában. Arról nem is beszélve, hogy leszállás után átgurultunk legalább két autópálya fölött (nagyon vicces), meg hogy a terminálok között automatikus kis vonatok suhannak. Rögtön ki is próbáltam, merthogy a 2E-re volt kiírva az indulás a kártya szerint, mi meg a 2D-re futottunk be. Körülnéztem és láttam, hogy közvetlen mellette ott a 2E, hurrá. Csakhogy ott nem volt senki. Kerestem infót meg táblát és akkor láttam, hogy Seoul terminal 1, gondoltam, biztos áttették, ráadásul úgy megörültem, hogy legalább van némi támpont, hogy fel sem tűnt, hogy nem 20.35-kor indul, hanem 10 perccel hamarabb, így elmentem megkeresni. Hamar meg is találtam, szerencsére nem kellett sokat sorba állni, mondjuk gyanús volt, hogy nem Korean Air, hanem vmi Asian akármi, de gondoltam hátha. Naná, hogy nem az volt, vonatozhattam vissza. Így derült ki, hogy van egy 2E leszállásnál és egy másik 2E felszállásnál. Hogy stílszerű legyek, Ils sont fous, ces français. :) A többi már simán ment.<br />
<br />
Párizs-Incheon. Nem Seoul, külön város. Hála az égnek, ki tudja, a Seoul-i mekkora lehet, Párizs után csak reménykedni tudtam, hogy itt sikerül nem eltévedni. És érdekes módon itt teljesen logikus és feliratozott minden, sima ügy. Az út maga könnyed 11 óra, megnéztem a Grut (nagyon kedves, tényleg) meg az Eredetet, bár ez utóbbit inkább átaludtam, meg a Toy Story 3-at már csak félig, sebaj, Korean Air-rel megyünk tovább, majd csak meglesz ott is. :) Az út finom körívben Moszkva-Mongólia-Kína (itt nem kevés turbulenciával) felé vezet, Észak-Koreát gondosan elkerülve a végén, érthető módon. Ez itten a kilátás.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9g0Q-i6kGD9E3bvTpmg0j2D-JomYiL1d9X-mdn00KaZ1QbDdvBVQXLovpACAV5ptSSdtOiKBKPrJ8AZLSMva23W1X0ypZCIJwjw8pOO6Rdq5ZWyN5qa14RpRzfqtpN5PqgkIZyb0E9BUA/s1600/Photo-0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9g0Q-i6kGD9E3bvTpmg0j2D-JomYiL1d9X-mdn00KaZ1QbDdvBVQXLovpACAV5ptSSdtOiKBKPrJ8AZLSMva23W1X0ypZCIJwjw8pOO6Rdq5ZWyN5qa14RpRzfqtpN5PqgkIZyb0E9BUA/s320/Photo-0001.jpg" width="320" /></a></div>Elég szmötyis az idő, késtünk is a felszállással, gondolom, részben emiatt, ugyan itt még nem látszik, de utána ránk szakadt az ég. :) Még szerencse, hogy nincs több transzfer.<br />
Incheon-Auckland. Azt hittem, kicsit izgalmasabb lesz, de úgy tűnik, ezek a sárga fiúk nem ijednek meg egy kis monszuntól. Hozzá vannak szokva nyilván. Érzésre meg hangra olyan volt, mintha a gép alja felszállásnál picit hozzáért volna a kifutóhoz, ami nem is csoda, ahogy néztem a kiírást, 160-200 km/h-s szembeszéllel küzdöttek a pilóták, de megoldották. Aztán már csak némi turbulencia és újabb 11 óra. Nyertem, Toy Story 3 megvan. A végét megkönnyeztem, franc tudja, mi került a gép légkondijába... Aztán alvás, olvasás, kicsit kockáztam is, csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból (köszi Bence), néztem egy kis Shreket is és már fel is kelt a nap, itt Új-Kaledónia fölött. Talán láttok némi kék foltot középtájt, el lehet képzelni, a valóságban milyen.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8e4VAwnCnA3jJXpSyNbvvA3nZ26JmVFurC-C9fu57oJKZVL4LUu0ZiNyFm6CAnJB0dsdejC-Omi6R3ciUYQN5-IVq0xz5gKLICXp1_wakJz7QHsLoba8mSVvUwJeOCNaNVuv3dEBWJkbB/s1600/Photo-0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8e4VAwnCnA3jJXpSyNbvvA3nZ26JmVFurC-C9fu57oJKZVL4LUu0ZiNyFm6CAnJB0dsdejC-Omi6R3ciUYQN5-IVq0xz5gKLICXp1_wakJz7QHsLoba8mSVvUwJeOCNaNVuv3dEBWJkbB/s320/Photo-0002.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTnqjiOw1ShAQTzaMzwEz-1qsJubpPnej-8bD6d4g3TjclRRvTG17c9VpHhVGCDJTxrvyV0fbwp2IgNgBUljBINz2Kh9Y9pjpHRhDkzrxdaAfGC_tfe7tTfT3B56p2U9oglOTp9J_sXyv5/s1600/Photo-0003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTnqjiOw1ShAQTzaMzwEz-1qsJubpPnej-8bD6d4g3TjclRRvTG17c9VpHhVGCDJTxrvyV0fbwp2IgNgBUljBINz2Kh9Y9pjpHRhDkzrxdaAfGC_tfe7tTfT3B56p2U9oglOTp9J_sXyv5/s320/Photo-0003.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjze8uHicCtM5NUtxPC6i6OMCJrH5gVx1dmrQoqPeKzGlk_oP9ZuCUvdmY5unanXYLWST3XSPnvDcilVREbT7tRC_ZBXyxxuycnF_8UEPxaJmj8B3JNY2LRE8TtHmQnREVatxU3cX2IcSWn/s1600/Photo-0004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjze8uHicCtM5NUtxPC6i6OMCJrH5gVx1dmrQoqPeKzGlk_oP9ZuCUvdmY5unanXYLWST3XSPnvDcilVREbT7tRC_ZBXyxxuycnF_8UEPxaJmj8B3JNY2LRE8TtHmQnREVatxU3cX2IcSWn/s320/Photo-0004.jpg" width="320" /></a></div><br />
Ezek pedig már Új-Zéland partjai, szintén középtájt a felhők alatt,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjNcq7C_12vFFfV15NXRl7hM3a_u5Jx3Fmriv2uxsiUaJ00cdfRkVFauBk6YjrwRaSVrbsGx95g32ozurtxqSFZhflexXC4Et2NCvz9Pl9t7XYvL8xCuKic0dpQYrb0S_m61wDEfTia4cB/s1600/Photo-0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjNcq7C_12vFFfV15NXRl7hM3a_u5Jx3Fmriv2uxsiUaJ00cdfRkVFauBk6YjrwRaSVrbsGx95g32ozurtxqSFZhflexXC4Et2NCvz9Pl9t7XYvL8xCuKic0dpQYrb0S_m61wDEfTia4cB/s320/Photo-0005.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUcPBgMXt1BIZcFEmvWoKPbAtCeWoBShitRhTKk4Icr8I0-hxSRGIGfB9mMUMzBxgcUQGRcFFi4wosg3Slw1mVjgqRKL2e7MASLGMaQ9dts_tW8bmmDCSF0ENApJi_Vr6sMUz0QxgDNnQG/s1600/Photo-0006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUcPBgMXt1BIZcFEmvWoKPbAtCeWoBShitRhTKk4Icr8I0-hxSRGIGfB9mMUMzBxgcUQGRcFFi4wosg3Slw1mVjgqRKL2e7MASLGMaQ9dts_tW8bmmDCSF0ENApJi_Vr6sMUz0QxgDNnQG/s320/Photo-0006.jpg" width="320" /></a></div><br />
Cook kapitány is ezt a részt látta vajon először?<br />
Ez meg itt Auckland leszálláskor.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLagju3qX8zlbTbXL2qvEGLvjqLjZvFvhp8TIqoUoEQem1IVEsPnVrTInjdAUYSstPkoXvVlCBSI7pi9Tod5nhMwo9E22pK1kozgf1rBXCYUTFTxMEqEto0grB1j5Ms7Fc2-Y61RJj30Qp/s1600/Photo-0007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLagju3qX8zlbTbXL2qvEGLvjqLjZvFvhp8TIqoUoEQem1IVEsPnVrTInjdAUYSstPkoXvVlCBSI7pi9Tod5nhMwo9E22pK1kozgf1rBXCYUTFTxMEqEto0grB1j5Ms7Fc2-Y61RJj30Qp/s320/Photo-0007.jpg" width="320" /></a></div><br />
Egyik landolásnál sem tapsolt senki rajtam kívül, vagy ez itt nem szokás? Pedig Malév-gép volt az első.<br />
Amúgy még Párizs felé kb. a Szív-4-nél megjelent egy ugyanolyan pötty, mint a múltkor a homlokom közepén, viszketett is, de már csak piros. Ez van.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6347660763407894478.post-18857700612656078301991-10-31T00:00:00.000-08:002011-01-23T08:05:10.424-08:00IrodalomPakolászás közben megtaláltam a negyedikes irodalomfüzetemet. Van benne néhány későbbre datált iromány is, mivel érettségi után továbbra is írogattam bele. Most közreadom csorbítatlanul, hátha így kevésbé enyészik el, mint papíralapon, meg aztán ki tudja, talán megtalálja, akinek szüksége van rá...<br />
<br />
<br />
<b>Szösszenetek</b><br />
<br />
Tárgyesetek: Tót Bálint<br />
<br />
"Az ismeretlenség homályában veszteglő alkotó azzal teszi nyomatékosabbá az álló vizet, hogy felkavarja."<br />
<br />
"Az a szép mások boldogságában, hogy hinni lehet benne."<br />
<br />
"IV.3. Ma elhatároztam, hogy megőrülök. Máris póknak képzelem magam. Pókként fogok viselkedni." - Gelléri A.E.<br />
<br />
"Hazádnak rendeletlenűl<br />
légy híve, óh, magyar..."<br />
<br />
Csúf látvány: Falra hányt borsodó.<br />
<br />
<br />
Vmi <b>zenei elemzés kapcsán</b> (a papír első fele elveszett):<br />
<br />
...Ennek a sok ökörségnek semmi értelme nincs. Ha egyszer tetszik egy zene, akkor tetszik, ha meg nem, akkor nem. Ha tetszik, akkor hallgatom, és még az is tökéletesen mindegy, hogy ki írta, mert írhatja a kedvenc akárkim, ha úgysem tetszik. És nem akarok belemagyarázni mindenféle hülyeséget.<br />
<br />
<br />
<b>Az asztmás oroszlán</b><br />
<br />
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"> Egy szép őszi napon született, amikor beteg voltam. Üres papírlap hevert az asztalomon, mert írni akartam valamit, de nem jutott eszembe semmi. Így aztán a tegnapról ottmaradt krétaport gyűjtöttem egy halomba.</div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"> Aztán… Hááápci! S a por szétszállt, s én becsuktam a szemem. És amikor újra kinyitottam, ott volt az asztalon. Csak egy hófehér kupacnak tűnt, amíg meg nem mozdult. Előbb szépen összerendezgette magát, majd fölnézett.</div><div class="MsoNormal"> Észrevett, néztük egymást szótlanul, majd ő törte meg hamarabb a csendet. Elkezdett köhögni.</div><div class="MsoNormal">– Ejnye – mondtam.</div><div class="MsoNormal">– De hiszen neked köszönhetem – nézett rám szemrehányóan.</div><div class="MsoNormal">– Igaz – szégyelltem el magam –, de véletlenül.</div><div class="MsoNormal">– Ne mentegetőzz, mert könnyen félreérthető. Inkább bemutatkozom… – és nem szólt semmit.</div><div class="MsoNormal">Nem tudtam mit mondani, csak néztem rá bátorítóan.</div><div class="MsoNormal">– Nincs nevem – mondta aztán szomorúan.</div><div class="MsoNormal">– Miért nincs? – csodálkoztam.</div><div class="MsoNormal">– Miért csodálkozol? – kérdezett vissza. – Hiszen te hívtál életre, te tettél olyanná, amilyen vagyok, te formáltál, de nevet még nem adtál nekem.</div><div class="MsoNormal">– Már megint igazad van – mondtam –, csak az a baj, hogy nem tudom, milyen név illik hozzád. Egy fehér oroszlánhoz.</div><div class="MsoNormal">– Ne haragudj – vágott közbe –, de ha már írsz, és ráadásul mesét írsz, azt hiszem, hogy ennyi fantáziádnak már kellene lennie.</div><div class="MsoNormal"> Mese? – gondoltam magamban. – Valóban mese ez? De hiszen itt ül előttem, itt, az asztalon, és beszélgetünk. Vagy talán álmodom? Nem, ez felettébb valószínűtlen. Vagy itt van ez a név-ügy is. Fontos ez? Hiszen hány emberrel beszélgetünk bemutatkozás nélkül, vagy akár anélkül, hogy tudnánk a nevét. Igaz, mostani társaságom igen különleges lehet egy idegen számára. Egy fehér oroszlán. Ő nem ember, bár lehet, hogy sokkal többet ér egyeseknél. Hiszen a barátom. Miért nem lehetne az? Ő az, aki kisegít a bajból, s ha nehéz helyzetben vagy, elég, ha csak rágondolsz, és ő máris ott terem. Hiszen benned van, belőled jött. S akkor már minden csak rajtad múlik. Tőled függ, hogy milyen a kedve. Együtt nevethettek, együtt szomorkodhattok, de meg is vigasztalhat, ha éppen azt akarod. Csak akarni kell egy picit.</div><div class="MsoNormal"> Idáig jutottam, amikor ismét tüsszentenem kellett. S mire kifújtam az orrom és ránéztem az asztalra, eltűnt.</div><div class="MsoNormal">– Hol vagy? – ijedtem meg.</div><div class="MsoNormal">– Itt – szólalt meg egy mély hang a hátam mögül.</div><div class="MsoNormal"> Megfordultam. Az ágyamon ült, s a gitáromat vizsgálgatta. Aztán rálépett az egyik húrra, majd visszaugrott. A húr persze megszólalt, ő meg hallgatta és földerült az arca.</div><div class="MsoNormal">– Taníts meg gitározni – nézett rám.</div><div class="MsoNormal"> Gitározni? Micsoda képtelen ötlet! Hogyan? És legfőképp: mivel? De szinte azonnal adtam magamnak a választ: egyszerűen. Hiszen elég, ha csak rágondolok.</div><div class="MsoNormal"> Aztán megfordultam, és már oroszlánom mancsában is volt egy gitár. Rám nézett, és elmosolyodott.</div><div class="MsoNormal">– Köszönöm.</div><div class="MsoNormal">Majd kezembe vettem én is a gitáromat, és elkezdtem játszani.</div><div class="MsoNormal">– Játsszunk együtt – mondtam neki.</div><div class="MsoNormal">– De hogyan? – kezdte el, aztán hirtelen rájött.</div><div class="MsoNormal">S a két gitár egyszerre szólalt meg, és szállt fel az égbe, és mi is elkezdtünk emelkedni, és a lakás, a szoba is egyre nagyobb lett, aztán hirtelen egy nagy téren találtuk magunkat, és én láttam magam alatt a papámat, a mamámat, a testvéremet, az egész családot, az egész házat, a várost, az egész világot, s az emberek csak minket hallgattak. A két hang egybefonódott, s mi egyre magasabban voltunk, magam körül láttam a felhőket, alattam a Földet és mellettem a Napot. Aztán abbahagytam a gitározást, s szép lassan visszakerültem a szobámba, de a másik gitár hangja tovább szólt, vitte magával a gitárosát is, és szállt fel, egyre csak fel a mennybe.</div><div class="MsoNormal"> Azóta, ha előveszem a gitáromat, és játszani kezdek rajta, mindig hallom a láthatatlan gitárost, aki időnként félbeszakítja a játékot, és köhög egyet-egyet.</div><div class="MsoNormal"> Ilyenkor egy fehér oroszlán szemrehányó tekintetét látom magam előtt, egy barátomét, akit azóta is itt őrzök a szobámban, a fiókomban, a szívemben.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6nv5cWbNWnLg1Mew0GRwft7wuirIsiuOoDcZ_kvqXAxWEDY5H7A2mlBbeaqyXr4KSCaBVZ_cvSgMLQn_f1rk00t_XPW_Ls-ksO1vkr2YlXSub0Kv46e5kj2HAurtpqMGXeQSGxXo9NPWs/s1600/az_asztmas_oroszlan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6nv5cWbNWnLg1Mew0GRwft7wuirIsiuOoDcZ_kvqXAxWEDY5H7A2mlBbeaqyXr4KSCaBVZ_cvSgMLQn_f1rk00t_XPW_Ls-ksO1vkr2YlXSub0Kv46e5kj2HAurtpqMGXeQSGxXo9NPWs/s320/az_asztmas_oroszlan.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">(Köszönettel) Lázár Ervinnek</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><b>Nem tudom...</b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">"Ki lett az év főkertésze?" – kérdezte tőlem valaki a minap.</div><div class="MsoNormal">– Tudja a fene – válaszoltam az igazságnak megfelelően…</div><div class="MsoNormal"> De most gondolj bele! Micsoda egy abszurd helyzet lehetett – odajön valaki és megkérdezi, hogy... És ami a legrosszabb: még most sem tudom, hogy ki volt az. És hallotta egyáltalán a válaszomat? Mit gondolsz? Szerintem nem. Amikor magam elé próbálom képzelni ezt a Valakit, csak egy homályos, emberszerű foltot látok. Ő lenne az? Nem valószínű.</div><div class="MsoNormal"> Értem. De akkor ki lehetett az? Lehet, hogy csak viccből csinálta valaki, hogy odalopózott, aztán rád ugrott ezzel a kérdéssel, és eltűnt?</div><div class="MsoNormal"> Nem, ebben biztos vagyok, hogy nem. Lehet, hogy Valaki keres valakit, mert egyedül van, és keres valakit, aki meghallgatja, vagy csak egyszerűen válaszolni tud a kérdésére. Talán élvek óta járja a világot, hol itt, hol ott bukkan fel, kérdezgeti az embereket, de már ő sem hisz igazán abban, hogy válaszolni tud neki valaki. Hiszen már annyiszor került hasonló helyzetbe, hogy miután föltette a kérdést, talán csak furcsán néztek rá, talán mentő – telefonfülke – után kezdtek kutatni, vagy csak egyszerűen levegőnek nézték, és mentek tovább, vagy pánikszerűen elmenekültek.</div><div class="MsoNormal"> Vajon mikor kezdődhetett a kálváriája? Egy éve? Kettő? Vagy száz? De hát a válasznak is változnia kellene akkor, szinte minden évben...</div><div class="MsoNormal"> Nem tudom. Azt hiszem, ilyen ember nem egy van. Vagy ha mégis, akkor jön helyette-utána egy másik. A válasz pedig miért lenne más? Vagy nincs, vagy csak ennyi "nem tudom". Persze válaszolhattak mást is, de nem biztos, hogy a kérdésre... Egyébként egyre kíváncsibb vagyok erre az alakra. Megpróbáltam beleélni magam a helyzetébe. Hogy ki lehet, hogy honnan jött? Talán egy nyugdíjas főkertész, aki valaha szintén pályázott erre a címre? Aztán arra gondoltam, hogy megvárom, míg újra találkozunk, és ott gyorsan mondok neki egy nevet. Teljesen mindegy, hogy kiét, akár egy közismert emberét; lényegtelen, csak hátha kizökken saját magából és felpillant. "Na ne vicceljen!" Vagy valami. Aztán rájöttem, hogy ez nem jó, éreztem, tudtam, hogy nem megy kétszer ugyanahhoz az emberhez. Hát nekem kellett utána nyomoznom. Jártam mindenfelé, kérdezgettem az embereket, s minél többhöz léptem oda, annál kevésbé vettem észre, hogy milyen furcsán néznek rám, s hogy egyre kevesebben válaszolnak, s talán veled is találkoztam már...</div><div align="center" class="MsoNormal">Apropó, nem tudod véletlenül, hogy</div><div align="center" class="MsoNormal">Ki lett az év főkertésze?</div><div align="left" class="MsoNormal">1988-90</div><br />
<br />
<div class="MsoNormal"><br />
<b>Tükröm... tükröm...</b><br />
<b></b><br />
(Nem saját írás, emlékeim szerint ez egy Hahota kiadványban jelent meg először, talán a nyolcvanas évek közepén, de annyira tetszett, hogy bemásoltam a füzetbe is. Egyrészt ezért is került ide, másrészt mert ihletet kaptam tőle, mint az majd a következőből is látszik. A szerzőjére nem emlékszem – talán Göndöcs –, de remélem, nem perel be plágiumért, vagy mert nem megfelelő társaságba került a szerzeménye. Mindazonáltal, ha valaki tudja, írja meg vagy keresse(n) meg bátran, természetesen leveszem innen, ha kéri. Köszönöm.)</div><div class="MsoNormal"></div><div class="MsoNormal"><br />
<div class="MsoNormal">– ...mondd meg nékem, ki a legszebb a világon? – kérdezte a gonosz boszorka a varázstükröt.</div><div class="MsoNormal">– Tudja a kórság – vont vállat a tükör. – Az ilyesmi különben is ízlés dolga. Egy krokodilnak például egy másik krokodil.</div><div class="MsoNormal">– És neked? – villant meg a boszorkány. – Neked ki tetszik?</div><div class="MsoNormal">– Nekem? – ábrándozott el a varázstükör. – Nekem az a szép tükrös ajtó.</div><div class="MsoNormal">A mostoha elhatározta, hogy türtőzteti magát, és konkrétabban teszi fel a kérdést.</div><div class="MsoNormal">– Akkor azt mondd meg nekem, hogy ki a szebb közülünk: én vagy Hófehérke?</div><div class="MsoNormal">– Őszintén szólva nekem egyiktek sem tetszik – válaszolta a tükör és enyhén elpirult –, nekem az a szép nagy tükrös ajtó...</div><div class="MsoNormal">A mostoha ekkor elővette dúsan aranyozott tükörzúzó kalapácsát, s gondosan apró szilánkokra zúzta a varázstükröt.</div><div class="MsoNormal">A tükör utódai azonban tanultak az esetből, s azóta mindenkinek hazudnak, aki beléjük néz...</div></div><div class="MsoNormal"><br />
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><b>Tükröm... tükröm... II.</b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– ...mondd meg nékem, ki a legszebb a mesében? – fordult varázstükréhez a gonosz mostoha.</div><div class="MsoNormal">– Melyikben? – kérdezett vissza a megszólított. – Mert mese, ugyebár, van több is?!... – villant meg nagy ravaszul a tükör, gondolva, hátha sikerül zavarba hoznia a királynét.</div><div class="MsoNormal">– Melyikben, melyikben! – dohogott a vénasszony. – Tényleg, melyikben? – kérdezte, mert kissé megöregedett legutóbbi szereplése óta, s az ilyesmi valamennyire szenilissé teheti az embert. Háhá! – ugrott volna fel sátáni kacajjal, mert eszébe jutott a dolog, de sem az ugrásból, sem a kacajból nem lett semmi.</div><div class="MsoNormal">Ekkor a tükör megérezte, hogy elérkezett az ő ideje, végre megtorolhatja a rajta esett sérelmeket, s ezért némi szánalmat csepegtetett a hangjába, amikor megszólalt.</div><div class="MsoNormal">– Látom, megöregedtél. De lásd, hogy jót akarok veled, adok neked egy csodaórát. Csak ugorj át fölötte, s meglátod, mi történik. – Ekkor egy óra számlapja terült el a földön, rajta a két mutató lassan az éjfél felé közeledett. A furcsa csak az volt, hogy a számok nem a megszokott irányba voltak fölfestve, s a mutatók is az ellenkező irányba jártak.</div><div class="MsoNormal">A mostoha élt a gyanúperrel, hogy át akarják verni, de végül meggyőzte magát. "Ugyan mi bajom lehet belőle?" gondolta, és már ugrott is.</div><div class="MsoNormal">S ekkor csoda történt. A nagymutató megfordult, s a másik irányba kezdett el járni. A banya ezt észrevette, s még egyszer átugrott rajta. A mutató még hátrébb csúszott. Ekkor a mostoha elkezdett ugrálni, s minél gyorsabban csinálta, annál gyorsabban forogtak vissza az óramutatók, míg végül a kimerültségtől a banya összeesett és meghalt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tanulság: Aki fölött eljárt az idő, annak nem biztos, hogy ez fordítva is sikerülni fog...</div><div align="left" class="MsoNormal">1989. I. 21.</div><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"></div><div class="MsoNormal"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Megrágott csont dala</b></div><div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;"><i>Hommage à Lőrinc Szabó</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tegnap megrágott valaki<br />
és ma sincs semmihez se kedvem.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Be szép az este! Hallani<br />
a csillagok szavát felettem.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sötétruhás fellegek közt<br />
a részeg holdfény csupa csók,<br />
<br />
s az eget szabdaló sok ág közt<br />
kötélhágcsóján ring a pók.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Jaj, mért nem tudom egy sóhajjal<br />
felejteni a tegnapot.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">S azt a gazembert, aki nappal<br />
oly gonoszul megkínozott!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Könnyű volt élni, amikor még<br />
fiatal marha voltam,<br />
<br />
most, mintha rabszolga volnék<br />
egy homályos kutyaólban.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hiába jövök ide ki,</div><div class="MsoNormal">Hogy nyomorúságom felejtsem:<br />
<br />
ma is megrágott valaki<br />
és most sincs semmihez se kedvem.</div><div align="left" class="MsoNormal">1990. VIII. 24.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><b>Ez is egyszerű</b> <br />
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;"><i>Hommage à Georges Norge</i></div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem, semmi sem vigasztalta meg<br />
a félig elolvasott könyvet,<br />
sem a főhőse, sem a katarzisa,<br />
sem a cselekménye szálai.</div><div class="MsoNormal">Sem a gyönyörű leírásai,<br />
nem is szólva a borítójáról.</div><div class="MsoNormal">Egészen addig a napig,<br />
amíg,<br />
a harmadáig elolvasott könyvvel<br />
nem találkozott.</div><div class="MsoNormal">És így tovább.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Zárszó:</div><div class="MsoNormal">Mindenki azt mondta: olvashatatlan,<br />
de ezt nem hiszem el én,<br />
hisz nincs két ízlés, mely ugyanolyan<br />
lenne e Föld kerekén.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Zárszó 2:</div><div class="MsoNormal">És különben is, ha el sem olvasta,<br />
hogy mondhat róla véleményt?</div><div align="left" class="MsoNormal">1990. IX. 3.</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
<br />
<div class="MsoNormal"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szokás szerint</b></div><div class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Saját magomnak</i></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> Az a nap is úgy kezdődött, mint az összes többi. Talán egy kicsit verőfényesebben, de nem túl feltűnően, s ha egy kicsit keletebbre lakna, valószínűleg nagy zivatar közepén találná most magát, de ennek – azt hiszem – semmi jelentősége nincs. Azért – ahogy szokta – ezt a lehetőséget is végiggondolta, mielőtt egy sóhajjal kiugrott az ágyból. – Taiwanban most épp délután egy óra van... vagy inkább dél? ... nem, mégiscsak egy; aztán persze az egész elfelejtődött, mint mindig, csak hogy másnap újra kezdődjön – elindult a fürdőszobába, kiengedte a csapot – sárga; villant az eszébe. Miért pont sárga? –, fogmosás, felöltözés, egy kis reggeli – nem túl sok, épp csak egy pici, hiszen sietni kell –, mint ahogy az már lenni szokott. Nyomás lefelé – 95 lépcsőfok: egészen pontosan 95. Négyszer 22 és még 7 –, jön a busz – Naná, hiszen jönnie kell, ez az első ilyenkor –, felpattanni – nicsak, egy ellenőr, nem divat ez ilyentájt; (egyébként ez volt az első rendkívüli aznap. Lehet, hogy lényeges, mert valóban nem szokott semmi különleges történni – sokszor hetekig sem), nos, ahogy ilyenkor illik, bérlet föl, köszönöm, viszlát. S vissza lehet süppedni a magányba – csak nehogy elmenjen az a kurva villamos, aztán még egy busz, még legjobb esetben is fél óra –, nézni az arcokat, amelyek pontosan olyanok, mint máskor, fáradtak, mogorvák, saját világukat élők, kívül rekedtek. S nemcsak reggel, hanem egész nap, egész évben mindig. Azért akad olyakor-olykor egy-egy gyertyaláng: gyermek. Amikor gyerekkacajtól, zsivajtól telve a busz, s fantasztikus fantáziájuk ragyogása néhány embert is megváltoztat, ha csak percekre, néhány megálló erejéig is. De legalább megérte. Talán csak ők tartják bennünk a lelket, ki tudja?</div><div class="MsoNormal"> Aztán még sok minden az eszébe jutott – Hál' Istennek, sikerült a villamost elérnem, csak el ne felejtsem, tegnap hallottam egy jó poént, majd elsütöm egy alkalmas pillanatban –, nem épp az Élet, a Mindenség, meg Minden (hogy klasszikusokat is idézzünk), de sok más, amik talán hasznosak is lennének, de minden áldott nap – vasárnapot kivéve, ugyi – ugyanezek foglalkoztatták, és csak felszínesen. Nem tudott túl sokáig ugyanarra a gondolatra koncentrálni, talán nem is akart, visszariadt attól, amit mögötte talál, hát inkább – mint mondottam volt – sok mindenre gondolt, hisz fél óra nagy idő.</div><div class="MsoNormal"> Sikeresen – s elsőnek – beérvén munkahelyére – no persze még mindig sötétben –, eszébe jutott egy új munkaerő, akit csak nemrég vettek fel, s az első napokban megelőzte, s később, amikor újból ő ért be leghamarabb, megkérdezték: "Mi van, sztahanovista lettél?" Hmm. Emlék, gondolta, míg az ajtókat nyitogatta. Emlék. Lékem? Az agya óriásit sikoltott erre a gondolatra. Talán fájhatott is, mert leült, de nem erőltette tovább a dolgot, inkább bekapcsolta a rádiót, hogy elmerülhessen mások érzéseiben.</div><div class="MsoNormal"> A nap további – munkahelyen eltöltött – részei történetünk szempontjából nagyjából-egészéből lényegtelenek. A munkatársak a szokott sorrendben beértek, általános hangulatban – bár az egyik mintha beszédesebb lenne, mint általában; biztos találkozott egy kisgyerekkel; s a gondolat, mint az összes többi, ahogy jött, úgy ment –, az ebéd a szokásos, a munka nem kevésbé, amellett unalmas. A poént ugyan sikerült elsütni, de nem aratott nagy sikert. Aztán az egyik kolléga valami hasonlóval próbálkozott, de erre a többiekkel együtt ugyanúgy reagált, oly semmitmondóan, hogy ebből mindenki láthatta, hogy további viccelődés felesleges. Hát essünk csak újra a munkának, -ba... Haha.</div><div class="MsoNormal"> S mivel a munkaidő jóval hosszabb, mint ugye az út – mely átlag legalább fél óra, ha jól emlékszünk –, még sok minden az eszébe jutott aznap, persze csak annyira, s úgy, mint máskor. Többek között az is, hogy "Talán ez mégsem volt így mindig." Meg hogy "Így kellene lennie ennek? Az állandó és monoton életnek, melyben a vasárnapok csak még rosszabbak, hiszen törést okoznak csupán a hétköznapokban. S akkor még nem is szóltunk az ünnepnapokról…" Az agya, mely mindent lát és hall, s mely már a legelső gondolatnál elkezdte vészjeleit küldeni, most bevetett egy erősebb jelzést is, hát megállt ennél a gondolatnál, s mire folytatni akarta, elfelejtette. S mivel más lehetőség nincs, folytatni kell a munkát. És így is tett.</div><div class="MsoNormal">Úgy érzem, elég is ebből ennyi. S ím, délután hat óra van, hősünk – mint utolsó ("Nem akarsz kocsival jönni?" "Kösz nem, a busz pont hazáig visz." – Nos igen, nehogy megzavarja valami a lelki nyugalmat), zárja a kaput, s szép lassan – Hová is sietni? Otthon a lakás ugyanúgy néz ki, mint mindig; kis rendetlenség; néha nagyobb; de soha nem rosszabb a szokásosnál – elindul a buszmegálló felé, s közben eltűnődik. A busz néhány perc múlva megjön – már ahogy az lenni szokott -, emberünk fölszáll, hátraballag, s csak néz, néz, főként maga elé. "Mit bámul ez?" – gondolhatja a hátsó ülésen ülő (főleg ha fiatal lány az illető, ha meg csinos is, akkor pláne), s közben valószínűleg fogalma sem lehet arról, hogy nézik, de nem látják.</div><div class="MsoNormal">De ekkor hirtelen – mint mennyből az oroszlán... Haha, ez jó! – gyerekzsivaj hallatszik. Fölpillant. Csodálkozik. Körülnéz. Még jobban. Sehol egy gyermek. De ekkor még egyszer hallja és még hangosabban. Most már fölébred elszigeteltségéből, és amint egyre jobban vizsgálódik, ráeszmél, hogy fogalma sincs, hol van. Ránéz a busz számára. Ez nem az, amivel haza szokott menni! De hogy kerül ide? S akkor hirtelen eszébe jut minden. Ahol boldog gyermekkorát töltötte, a Margitsziget. Az edzések, az úszótársak, a napi bohóckodások, a víz hol tiszta – hol koszossága, a csodásan meleg napsütés. Most már ki mer nézni az ablakon. "És süt a nap." Állapítja meg. "S ráadásul itt utazom, át a Margitszigeten." </div><div class="MsoNormal">De ekkor már semmi sem állíthatta meg gondolatainak özönét.</div><div align="left" class="MsoNormal">S belefulladt az emlékek tengerébe.</div>1990. IX. 4.<br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A Király győztes háborúja</b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Háborújából győztesen<br />
tért meg a király,<br />
megfúvatta kürtjeit:<br />
elém, ki engem vár!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hadd lássam az összes férfit,<br />
ki épségben maradt,<br />
s dicsérjen minden igaz nő<br />
ez ország-ég alatt!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ám meglátta egyiküket<br />
szívében tavasz lett,<br />
meg is kérdezte Hercegét,<br />
ki mellette lépkedett.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hercegem, mondd, ó e nőt<br />
netán nem ismered?</div><div class="MsoNormal">– Az asszonyom ő, királyom –<br />
a Márki így felelt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– Boldogabb lehetsz, mint én –<br />
mondá a Király<br />
– egyezzünk meg, s cseréljünk<br />
s rád örök hála vár.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– Ha halandó lennél, kardommal<br />
venném életed,<br />
de uram vagy, hajtom fejem,<br />
s engedek neked!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– E földön boldogabbak nálam<br />
nem is léteznek!</div><div class="MsoNormal">Kinevezlek jutalmul<br />
hadügyminiszteremnek!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– Szólt a Király s lóra kapott<br />
vágtatott vadul,<br />
ám a márki – már miniszter –<br />
ment tovább szótlanul.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– Édesem, még utoljára<br />
az enyém leszel,<br />
a király parancsolja így:<br />
már holnap váljunk el.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">"Lagzi lesz a palotában!"</div><div class="MsoNormal">A nép visszhangja ez,</div><div class="MsoNormal">"Reméljük, hogy gondolnak ránk,</div><div class="MsoNormal">s jut majd némi szesz!"</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Csokrát szedi a királyné:<br />
csodás liliomot,<br />
illatától egy miniszter<br />
meg is halt legott.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Epilógus:</div><div class="MsoNormal">Nem tudom, hol történhet ez,<br />
talán Nevenincs?</div><div class="MsoNormal">Meghallgattad: nesze Neked;<br />
tanulsága sincs.</div><div class="MsoNormal">1991. X. 31.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><o:p>**********</o:p><br />
<o:p>Egyelőre ennyi. Jóval többre emlékszem, és arra is, hogy azok más füzetekbe, cetlikre kerültek. Ha megtalálom, folytatom.</o:p><br />
<o:p>Addig is köszönöm a figyelmet.</o:p><br />
<o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal"></div></div><b></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08257571422218999274noreply@blogger.com0